~4. fejezet

                                           ~Kezdem jól érezni magam velük/vele!


~Eleanor egy gyönyörű,vicces és bolondos csaj! Tökéletesen illik Louishoz. Na és a nap többi része...hát voltak jó és rossz pillanatok egyben!~Lizzie Cox


                                                                         *Lizzie*

Reggel csörömpölésre ébredtem, de ez úttal nem képzelődtem és nem is a szobámból jöttek a hangok. Valószínűleg a fiúk zajonganak. Kikeltem az ágyból, bementem a fürdőbe és elvégeztem a reggeli rutinom. Felkötöttem a hajam, majd felöltöztem. A ruhám..hát szerintem hagyjuk.
Elindultam felfelé a lépcsőn, de az alján végeztem. Mikor felfelé lépkedtem, valaki hihetetlen gyorsasággal nekem rohant és a lépcső aljáig gurultunk. Hát a hátam sajgott rendesen. Mikor megláttam, hogy Louis fekszik a lábamon, már meg sem lepődtem.
-Te mit is csinálsz?-kérdeztem nevetve és felültem.
-Öhm..téged akartalak felkelteni!-nevetett és leszállt a lábamról.
-Hát..inkább fellökni sikerült!-nevettünk együtt.
-Amúgy kész a reggeli és Büfi fél óra múlva itt van!-mondta én pedig vigyorogva bólintottam, majd felálltam. A hátam még mindig sajog. Aúú.
Elindultam felfelé a lépcsőn. Megint. De ez úttal felértem és a konyha felé vettem az irányt. Elég nagy hangzavar szűrődött ki, amihez remélem hozzá fogok szokni. Benyitottam és köszöntöttem a fiúkat.
-Sziasztok!-mosolyogtam.
-Szia Liz!-intett Zayn.
-Jó reggelt hercegnő!-mosolygott Niall. Eközben Harry is észrevette, hogy itt vagyok és odarohant hozzám, puszit nyomva az arcomra. Amibe belepirultam. A többiek pedig 'húúúú'-zni kezdtek.
-Mi a reggeli?-kérdeztem zavarodottan, Harry pedig csak pimaszul vigyorgott.
-Niall kérésére csirkeszárny a Nando's-ból.-nevetett Liam, én pedig elég fura arcot vágtam.
-Csirkeszárny reggelire?-kérdeztem meglepetten.
-Szokj hozzá!-nevetett Harry.
Leültem az asztalhoz és elvettem a tálcáról két csirkeszárnyat, majd enni kezdtem. Finomnak finom volt, csak reggelire..hááát.
-Köszi!-mondtam majd felálltam az asztaltól.
-Ha kellenék a szobámban leszek!-mondtam mosolyogva,majd kirobogtam a konyhából, de Harry utánam jött.-Miért követsz?-fordultam meg nevetve.
-Nem követlek! Csak megyek utánad!-nevetett.
-Te tudod!-mondtam és lementem a szobámba. Harry jött utánam.
-Mit veszel fel?-kérdezte lehuppant az ágyamra, ami még mindig megigazítatlan állapotban volt.
-Csak felkapok valami szakadt cuccot!-nevettem, de Harry nem találta humorosnak a megjegyzésem.-Harry ezen nekem nincs mit szégyellni, így nőttem fel!-mosolyogtam és leültem mellé.
-Megértem, de én akkor is szeretném ha ez mellettünk megváltozna. Mindent szeretnénk neked megadni!-mosolygott. Hogy lehet valaki ennyire, kedves,aranyos,helyes,önfeláldozó és szeretetteljes?! Ő egy angyal! Ez tuti...
-Olyan jószívű vagy velem...-mondtam és magam elé meredtem.
-Ezt váltod ki belőlem!-mosolygott.-Na az lehet, hogy nincsenek "divatos" ruháid, de legalább azt engedd meg, hogy én válasszak! Naa léégyszi!-könyörgött én pedig nevetve bólintottam. Harry a szekrényemhez lépett és kotorászni kezdett. Kiválasztott egy ilyen semmilyen színű unalmas szoknyát és egy fehér teljesen egyszerű, feszes pólót. Aztán átnézte a cipőimet és egy ronda, de elviselhető fehér szandált dobott elém.
-Öltözz fel!-mosolygott. Én felkaptam a kiválasztott ruhákat és bementem a fürdőbe. Magamra kaptam a ruhákat és belenéztem a tükörbe. A szokásos unalmas "szomszéd lány" stílus. Uncsi felkötött színtelen barna haj, unalmas ruha. Ez vagyok én.
Kiléptem a fürdőből. Harry még mindig ott ült az ágyon. Reménykedve ránéztem, de ő csak mosolygott.
-Gondoltam.-nevettem fel és leültem mellé.
-Nyugi! A vásárlás végére, ezek,-bökött a szekrényemben lévő ruhákra- már a múlté lesznek.-kuncogott, majd elkezdet valamit keresgélni a zsebében.
-Ahogy Eleanort ismerem egy csomó mindent fog venni, neked de én ezt mégis oda szeretném adni. Nem csak mára, hanem úgy általánosságban. Szeretném ha ezeket a ruhákat, mindet kidobnád és a helyükbe újakat vennél.-adta a kezembe a hitelkártyát.
-Nem! Ezt nem fogadhatom el! Erre a pénzre biztos nektek is szükségetek van!-hadakoztam, de ő csak csóválta a fejét.
-Nincs rá szükségünk. Annak a pénznek ami ezen a kártyán van, naponta a tripláját kapjuk szóval ne aggódj!-nevettet. Hogy mi?? Ezen is rengeteg pénz van, az hogy lehet??
-Nem értem..-mondtam és Harryre néztem magyarázatot várva.
-Na figyelj. Mi vagyunk a fiúkkal a világ leghíresebb bandája a One Direction. Nagyon nagy a hírnevünk és nagyon sok pénzt kapunk. Hidd el nekünk nincs rá szükségünk. A rajongóinknak köszönhetően itt vagyunk és ezért nagyon szeretjük mindegyikőjüket. Ők juttattak el minket idáig és még feljebb szeretnének!-kuncogott, nekem pedig elállt a szavam. szóval ők híresek. A világ leghíresebbjei. Jéézusom!
-Ööö...azta!-nem tudtam mit kinyögni ezek után. Én együtt lakom a One Directionnel. Ó mamám!
-Na mindjárt itt van Büfi, menjünk fel!-mondta és abban a pillanatban megszólalt a csengő. Mire Harry felnevetett. én még mindig sokkos állapotban voltam, úgyhogy csak felbotorkáltam a lépcsőn.
-Sziaaa Eleanor!-ugrott Harry a nyakába, majd egyesével megölelgették a magas és gyönyörű lányt.
-Szia Eleanor Calder vagyok. Te pedig biztos Lizzie! Ne aggódj, a nap végére egy királylány lesz belőled.-kacsintott rám majd megölelt. én pedig mosolyogva viszonoztam.
-Köszi Eleanor!-mosolyogtam miután kiengedett erős szorításából.
-Szólíts csak El-nek!-mosolygott.
-Vagy Büfinek!-szólt bele Niall.
-Meg foglak ütni!-nevetett Niall felé El.
-Szerintem induljunk is! Ne várassuk a boltokat.-nevetett, majd elkapta a karom és az ajtó felé indult.
-Sziasztok!-köszöntem el a fiúktól, majd Eleanor kocsija felé vettük az irányt. Ő beült a vezetőülésre, én pedig mellé.
-Na szóval Liz. Annyit mondok, hogy a lábaid fájni fognak!-mondta mire mindketten felnevettünk.
-Annyira köszönöm El! Nem is tudod elképzelni mennyire sokat jelent ez nekem.-mosolyogtam miközben elég gyorsan haladtunk az úttesten.
-Hidd el nincs mit megköszönnöd! Én imádok vásárolni, neked pedig szükséged van rám!-kuncogott és végig nézett rajtam.
  10 perc múlva oda is értünk egy hatalmas nagy Shopping Központhoz. Volt itt minden, élelmiszerbolt,rengeteg ruha- és cipőbolt,kozmetika,fodrászat,kisállat bolt stb.
-Na szóval. A fodrásznál kezdünk!-mondta Eleanor és a legközelebbi fodrászüzlet felé vettük az irányt. közben El.-el nagyon jól elbeszélgettünk. Hihetetlenül jó fej és kedves.
-Szia Martin!-adott két puszit a fiatal fodrász srácnak.
-Sziasztok! Mi járatban?-kérdezte mosolyogva.
-Lizzie-nek kéne egy gyönyörű frizura!-mutatott rám, én pedig félénken előre léptem.
-Lizzie Cox!-fogtam kezet a sráccal.
-Martin Edwards!-mosolygott.-Mire gondoltatok?-kérdezte én pedig Eleanorra néztem.
-Kezdjük el és akkor majd közben navigállak Martin!-nevetett fel Eleanor, majd beindultunk a székekhez. Egy hatalmas tükör elé ültettek be és rám tették a "köpenyt".
Martin óvatosan hátrafésülte a hajam, ami színtelen volt, matt és kb. a hátam és a vállam közti részig ért.
-Én először egy kiadós vágást ajánlok, mert ezek a végek nagyon elvannak törve kislányom, utána pedig egy gyönyörű színnel átfestjük!-mondta, Eleanor pedig mögöttem ülve bólogatott.
Martin megmosta a hajam, majd 4-5 centit levágott a hajam hosszából. Utána pedig elővette a színpalettáját és El-el elkeztek variálni a hajszínemen. Végül a sötét gesztenyebarnánál állapodtak meg. Martin hihetetlenül gyorsan befestette hajam, majd megszárította (közben minden féle kencéket tett rá, hajmosás közben). Ismét kifésülte és a fejem tetején feltűzte egy hullámcsattal.
-Király vagy Martin!- állt fel Eleanor.-Gyönyörű vagy Liz!-mosolygott rám El.
-Megtiszteltetés!-mosolygott rám, majd levette rólam a "köpenyt".
-Köszönöm!-mosolyogtam, majd elköszöntünk és tovább indultunk.
-Mosolyogj!-mondta Eleanor és a telefonjával lefotózott.

 -Nézd, milyen gyönyörű vagy!-mutatta én pedig csak mosolyogtam.
-Naa!-nevetett fel.-A következő a manikűr-pedikűr lesz!-mosolygott rám. Húha, El tényleg jól kezelésbe vesz. A fodrásznál is egy csomó cuccot vett nekem. (sampon,balzsam,hajszárító,fésű). Szóval már egy szatyrunk volt is. Mikor bementünk a körmöshöz, ott is bemutatkoztam, majd leültettek egy székre. Letettem a kezem az asztalra a szemben ülő fiatal lány pedig elkezdte csinálni a körmöm. Mint kiderült műkörmöm lesz! Mindig is akartam, de sosem volt rá pénzem.
Mivel a színben ismét Eleanor döntött, fekete körmöm lett arany csillámokkal. Mit ne mondjak nagyon tetszett. Utána a lábamat egyszerű, fekete-franciára csinálták. el fizetett és vett nekem egy csomó körömlakkot. Innen sem mehettünk el fénykép nélkül, de a lábamat nem engedtem lefotózni.

-Na, eddig hogy tetszik?-kérdezte.
-Nagyon tetszik a hajam is, meg a körmeim is. Imádom!-nézegettem a kezem és hajamat 5 percenként megsimítottam. igazán jól esik ez a sok törődés mit tőlük kapok.
-És ez még csak a kezdet! Most jön a sminkes!-erre a szóra felkaptam a fejem. Én meg a smink?! Húha.
-Nyugi, megtanítalak majd mindenre!-nevetett El akinek most is gyönyörű smink volt az arcán.
Miközben a sminkeshez indultunk, konkrétan letámadtak minket a fotósok. Eleanor megszorította a kezem, hogy ne ijedjek meg. Majd oda súgta nekem, hogy mosolyogjak. Megtettem. Ez azért meglepett! Gyorsan besiettünk a sminkeshez és ismét bemutatkoztam. Itt is egy fiatal lány fogadott, feltűnően szép sminkkel. Helyet foglaltam és elkezdte lealapozni az arcom. Kaptam korrektort,szemhélyalapozást. Aztán elkezdte megcsinálni a szemem. Kihúzta alul, egy tussal felül. Majd egy natúr sminket készített nekem. Szájfénnyel kikente a számat, kispirálozta a szemem és már kész is voltam. Eleanor rengeteg smink cuccot vett nekem. Nagyobb szatyorral távoztunk, mint a fodrásztól. Az eddigi három szatyrot betettük a csomagtartóba, majd tovább indultunk. De El-nek eszébe jutott, hogy még nem csinált képet.
-Lizzie! Nézz ide!-nevetett, én pedig odanéztem. kezdtem tényleg nőnek érezni magam!!

-Na Lizzie! Most annyi szatyrunk lesz, hogy azt nem fogjuk tudni ketten kihozni!-nevetett fel El.
-Ajajj!-kuncogtam és egy hatalmas ruha bolt felé vettük az irányt. Mikor beléptem nem találtam szavakat. Mindenhol felsők,nadrágok,egybe ruhák és cipők. Eleanor konkrétan közölte az eladóval, hogy mindenből kér az én mértemből.(!!!!) Fel kellett próbálnom mindenből egyet, hogy megtudjuk a méretem. Nos Eleanor nem viccelt. Annyi szatyrunk volt, hogy 5 dolgozó segített azokat kivinni. Rengeteg magassarkú cipőt és fürdőruhát(!) kaptam. Miután az autó tele volt szatyrokkal és kb. délután 4 óra van, elindultunk haza. Mutatnék pár ruhadarabot, amik nagyon megtetszettek.

  És ez még semmi. Mit ne mondjak Eleanornak van ízlése! 
Miközben haza tartottunk...hú de fura ezt kimondani. HAZA. Eldöntöttem, hogy ismét dolgozni fogok. Nem tudok úgy élni, hogy nem teszek semmit.
-Eleanor?-kérdeztem félénken.
-Mond Lizzie!-mosolygott rám vezetés közben.
-Tudsz nekem valami jó munkahelyet ajánlani?-kérdeztem.
-Lizzie! Te komolyan dolgozni akarsz?-nézett rám meghökkenve.
-Igen! Nem tudnék, úgy élni, hogy nem csinálok semmit.-mondtam határozottan.
-Nem nagyon tudom mi illene hozzád. Nem tudom tehetséges vagy-e valamiben. Könnyebb lenne ha mesélnél magadról.-mosolygott.
-Nos! Nagyon szerettem festeni és énekelni annak idején, de már nagyon rég nem csináltam egyiket sem.-mosolyogtam.
-Te tudsz énekelni?-kérdezte. Arcán döbbenetet láttam.
-Nem mondanám, hogy tudok, csak azt hogy szeretek.-mondtam.
-Énekelj valamit!-mondta és megfogta a kezem, a másikkal pedig vezetett.
-Öhm..nagyon rég énekeltem már..-próbáltam tiltakozni, de nem ment.
-Nem baj. Énekelj!-parancsolt rám.
Gondolkoztam, majd elkezdtem énekelni Rihanna-tól a Stay-t mert azt hallgattam a legtöbben mostanában. Énekeltem és próbáltam mindent bele adni. Eleanor nem szólalt meg csak csendben hallgatta a hangomat. Mikor befejeztem a dalt észrevettem, hogy El sír.
-Jézusom. Ennyire rossz volt?-nevettem majd megsimítottam a vállát.
-Dehogy!-nevetett és letörölte a könnyeit.-Gyönyörűen énekelsz! Egy darab hamis hang nem volt benne és még sikrült sajátosra is formálnod a dalt. Hihetetlen volt! Holnap beszélek a fiúk menedzserével. Belőled világsztárt kell faragni!-kuncogott. Te jó isten. Hol vagyok én világsztár? SEHOL! Szerintem a hangom se egy nagy szám, de kell az állás...