Úgy érzem, hogy nincs értelme élnem. Egymás után kétszer megtörténik velem ugyanaz. Igaz, most még nem kell a legrosszabbra gondolni. De nagy rá az esély...
Mit csinálnék én nélküle?? Igaz, hogy nem ismerem sok ideje, de ő állt jelenleg hozzám a legközelebb.
A kórterem előtt ültem Harryvel és Louis-al az oldalamon. Lou-t sajnálom a legjobban. Amióta itt vagyunk, csak sírni és idegeskedni láttam. Ha valaki hozzászól ordítva válaszol...
-Jól vagy?-kérdezte Harry suttogva és megfogta a kezem.
-Nem.-mondtam olyan halkan, hogy még én is alig hallottam.
"Eleanor!-ordított teljes tüdejéből Louis, miután a lövöldözők elhajtottak. A földre rogyott és átölelte vérző barátnőjét. Gyomrom lőtték...életemben nem láttam még ennyi vért. El csak annyit mondott, hogy 'szeretlek' és elveszítette az eszméletét. Harry már a mentőkét hívta, Zayn pedig a rendőröket."
Az orvos kilépett a teremből, Louis egyből felpattant és idegesen az orvos felé fordult.
-Mi van vele?-kérdezte.
-Jelenleg kómában van. Az életét megmentettük, a gyomra rendben van, igaz rengeteg vért veszített. De nem ez volt ez egyetlen probléma. A fejében rengeteg üvegszilánkot találtunk, amik nagyon sok ideget megsebeztek. Plusz még egy agyrázkódást is szenvedett. Ezért van kómában.-mondta az orvos. Louis már konkrétan bömbölt.Én sem tudtam visszatartani, de már Harry sem. A többiekről annyit, tudok, hogy Zayn és Liam a rendőrségen. Mi lehet Niall-el?
-Bemehetek?-kérdezte Lou és az ajzó felé bökött. Az orvos csak bólintott mire, Louis bement.
-Harry!-mondtam ki a nevét, de annyira remegek, hogy nem is ismertem fel a saját hangomat.
-Niall?-kérdeztem félve.
-Elvitték...-mondta idegesen, az erek megfeszültek a nyakán.
-Kik?-kérdeztem.
-A büdös parasztok, akik lelőtték El-t. Minket akartak nem őt!! Rohadna meg az összes. Ha valami történik El-el én megölöm magam!!-mondta és elment a folyosón, közben felrúgott egy kukát.
Egyedül maradtam. Nem akartam hazamenni. Tudtam, hogy El-re vigyáz Lou, de mégsem volt erőm. Otthon amúgy is furcsa dolgok történnek mostanában a szobámban. Ki vagyok borulva. Olyan jóban lettünk Eleanorral.... Egy fiatal lány odajött, leült mellém és a kezembe adott egy újságot.
-Tessék, hogy ne unatkozz!-mondta, majd elment. Meg se tudtam köszönni.
Elkezdtem lapozgatni, aztán nagyon meglepődtem..megláttam benne magamat és El-t vásárlás közben, elkezdtek potyogni a könnyeim. Megint.....
*másnap reggel 10 óra*
Elenaor még mindig nem ad semmi életjelet. A gépek tartják életben. Harry azóta nem került elő, nagyon aggódom érte, Niall-t keresik a rendőrök, Louis depressziós, Zayn pedig magán nyomozósdit játszik.
Én mikor már negyedszerre ébresztettek fel a nővérek a folyosóm, hazajöttem. Azóta itthon ülök és gondolkodom. Végre találtam "barátokat", igaz nem sok ideje ismerem őket. Harry-t hiába hívom, a telefonja ki van kapcsolva. Már rengeteg üzenetet hagytam neki, de arra sincs semmi reakció. Zayn semmit nem talált, próbál belekapcsolódni a rendőrök munkájába. Csak azt remélem, hogy nem hátráltatja őket.
Lou-t viszont nagyon féltem. Senkihez nem beszél, csak Eleanor-hoz. Mit csinálhatnak azok az emberek Niall-el?! Az édes, sosem étvágytalan ír manóval, akit imád az egész világ. Mit tett Ő, amivel ezt érdemelte ki?!
Anyukám is eszembe jutott. Ő sem érdemelte meg a halálát. A legjobb ember volt a világon. Képes volt egyedül felnevelni és elviselni, hogy nem tud mindent megadni nekem, az egyetlen kislányának. Én ezért cserébe mindig, mindenben segítettem neki és kitűnő tanuló voltam. Minden nap láttam a szemében, hogy büszke rám, amitől könny fátyolos lett a szemem. Az egyetlen barátom volt és elment. Örökre elment...
Most pedig kaptam 6 barátot, akikben megbíztam és kezdtem megszeretni őket, erre ez történik. Az élet kegyetlen velem. Sosem értettem, hogy a bűnöző emberek sosem halnak meg idő előtt és sosem szenvednek. Akik pedig barátságosak és tisztességesek azokat baj éri, szenvednek vagy elhunynak.
Ebből a gondolatomból kizökkentett a telefonom pittyegése. gyorsan feloldottam és megnyitottam, a rövid üzenetet amit Harrytől kaptam.
"Ne aggódj miattam, nem sokára találkozunk.XX Harry"- csak ennyi volt amit mondani akart nekem. Nem számít én annak is örülök, hogy írt nekem és gondolt rám. Vagy csak azért írt mert minimum 60 nem fogadottja és 30 üzenete lehet. Fáradt tekintettel szugeráltam a telefonom, hátha megcsörren. Nem tudok itt tétlenül ülni. Úgy döntöttem bemegyek Zayn-hez a rendőrségre és megnézem, mennyire gáz a helyzet. Mikor elkezdtem öltözni és becsuktam a szekrényajtót, belenéztem a rajta lévő tükörbe. Hirtelen a szekrényajtó kivágódott, erős szelet képezve a szobában, amire én hátra estem. Az ágyon ülve figyeltem a nyitott szekrényajtót. Levert a víz és a szívem a torkomban dobogott, másodpercenként 300-at. Legalábbis így éreztem. A lámpa hirtelen villogni kezdett, valaki a nevemet suttogta. A hangot nem tudtam felismeri, inkább olyan volt mintha a szél fújna.
-Ki vagy? Mit akarsz tőlem?-kiabáltam és a villogó lámpát néztem. Mikor ezt kimondtam a lámpa újra folyamatosan égett és szépen, lassan becsukódott a szekrényajtó. Még mindig nagyon féltem és a kezemben lévő telefon ismét kiadta az SMS-t jelző hangot. Privát számról érkezett az üzenet. "ne félj"- csak ennyi. Uram isten...
Gyorsan kimentem a szobámból, fel a földszintre, majd miután bezártam a bejárati ajtót, a rendőrség felé vettem az irányt. Bementem és megkérdeztem az információs pultban lévő fiatal férfit, hogy hol találom Zayn-t. Eligazított, majd mikor egy ablakon keresztül megláttam, rögtön bekopogtam abba a szobába. Egy középkorú egyenruhás férfi nyitotta ki. Zayn ott állt mögötte és amikor meglátott rögtön karjai közé font.
-Hogy vagy?-suttogta a fülembe.
-Voltam már jobban is.-sóhajtottam, majd mikor elengedett bementünk az említett szobába. Zayn és én leültünk a kanapéra, a férfi pedig az író asztala mögötti székre.
-Na szóval ott tartottunk...-kezdett bele a férfi, de nem tudta folytatni, mert valami történt az előtte lévő számítógépen.
-Zayn.-mondta, mi pedig egymásra néztünk és odamentünk az asztal mögé. Egy email-t nézett ami ismeretlen címről érkezett és a tárgy az volt, hogy Niall váltságdíja. A rendőr rákattintott az üzenetben csatolt fájlra. Egy videó volt benne. Fekete fal volt a háttér, előtte Niall ült egy szélen lekötözve a kezei és a szeme.
-Üdv!-kezdte de a hangja elcsuklott. Mély levegőt vett és folytatta.-Az ember rablók azt üzenik, hogy ma estig az Age park legnagyobb tölgyfája melletti kukájába egy barna zsákban 5 millió fontot kérnek készpénzben. Ha a pénzt éjfélkor ott találják elengednek. Kérlek segítsetek!-mondta Niall és ekkor véget ért a videó. 5 millió font és délután 2 óra van.
-Ez most komoly?-kérdeztem meghökkenve és magam elé meredtem.
-Halálosan!-mondta Zayn rettentő komoly arccal.
A rendőr telefonálni, kezdett, hogy próbálják, meg lenyomozni az IP címet amiről a videót küldték. ha megtalálják, akkor meg tudjuk menteni Niall-t fizetés nélkül. Uram isten! 5 millió font. Ennyi pénzből többb ezer család megélhetne ha szétosztanánk. Mire kell ez nekik?
Zayn is telefonálgatott, de nem tudtam kivenni a szavaiból kivel beszél. Csak mondta, mondta és mondta.
Egy fél óra múlva a legnagyobb meglepetésemre Harry lépett be a szobába, ahol mi voltunk. Egy barna zsák volt a kezében teljesen megtömve. A tekintetünk összetalálkozott. Nagyon örültem, hogy tényleg semmi baja nincs.
-Meg van?-kérdezte Zayn, mire Harry egy aprót bólintott. felém közeledett, én pedig felálltam és a karjaiba omlottam. Mélyen magamra szívtam illatát, ő pedig belepuszilt a hajamba.
-Semmi baj!-suttogta.
2014. január 9., csütörtök
2013. december 22., vasárnap
~5.fejezet
Sziasztok! Már itt is az új rész..:) Remélem nem felejtettek el..:)) Jó olvasást, remélem tetszeni fog!
♥
Mikor visszaértünk a vásárlásból és a fiúk meglátták a sok szatyrot, akkor kezdtem el igazán nevetni. Imádtam ezt a napot. A ruhák, a hajam, a körmeim. Álmomban sem gondoltam volna, hogy egyszer így fogok kinézni. Mindezt a fiúknak és El-nek köszönhetem.
-Elmondanátok hány pom-pom csapatnak vásároltatok be?-kérdezte Niall mikor már 3-adszorra fordult a szatyrokért. Mi csak ránevettünk és segítettünk lehordani a szobámba a szatyrokat.
Miután mindent kipakoltunk a kocsiból Eleanor az egész szekrényemet kiborította és a régi ruháimat egy hatalmas zsákba tette.
-Ezek egy alapítványnak fognak menni!-mondta és bekötötte a zsák tetejét. Nagyon örültem, hogy a régi ruháim egy alapítványnak mennek, hiszem tudom milyen a szegénység.
Elkezdtük bepakolni az új ruháimat a szekrénybe. Bő háromnegyed óra alatt lettünk kész. Utána a tisztasági dolgokat pakoltuk a helyére, aztán a sminkeket.
Mikor nagyjából rend lett El-el leültünk az ágyamra. A kezét rátette az én kezeimre és a szemembe nézett.
-Van még egy meglepetésem!-mondta mosolyogva.
-Nem kell El, már így is olyan sok mindent tettél értem.-mondtam mosolyogva.
-De igen!-nevetett fel és elővett egy rózsaszín csomagolásban lévő kis dobozt.
-Kibontottam és egy hatalmas mobiltelefon volt benne.
-Jelenleg az egyik legjobb telefon. Majd megtanítalak kezelni. SIM kártya már van benne, a mi számainkat már bele is írtam. Tokokat is rendeltem hozzá, majd ha megérkeznek áthozom.-mondta El.
-Jézusom! Köszönöm!-mondtam és megöleltem az új barátnőmet.
-Az első kép egy közös lesz benne ugye?-kérdezte, majd kivette a kezemből a telefont és beállította, hogy minket fényképezzen.Megmutatta azt is, hogy kell ezt beállítani, mert látta rajtam, hogy nem értem mit csinált. (első kamera) Megcsináltuk a közös képet, majd kopogtak.
-Bejöhetünk?-kukkantott be 5 fej az ajtón.
-Persze!-nevettünk.
-Csak nem fotózkodáás van?-kiabáált Niall és rögtön mellettem termett egy képért. Vele is megcsináltam és természetesen a másik 4 fiúval is egyből kellett csinálnom.
-Add csak! Csinálok neked egy twittert és már teszem is fel őket.-kapta ki a kezemből Harry a telefont.
-De én is lássam, ahogy csinálod, hogy meg tudjam tanulni. Ültem oda mellé.
Nagyon gyorsan csinált nekem egy twitter profilt. Profilképnek az Eleanorral közös képünket tette ki, majd sorban mind az 5 képet feltette és megjelölte őket a bejegyzésben. (Harry így mondta)
-Köszi!-mosolyogtam rá.
-Khm!-krákogott Liam.-Nem megyünk el vacsorázni?-vetette fel az ötletet.
-De igen! Felavatjuk Lizzie új ruháit.-nevetett fel Eleanor.
-Akkor készülődjünk!-csapta össze a tenyerét Niall és kirohant a szobámból. A fiúk nevetve követték és azzal piszkálták, hogy máris "ráizgult a kajára".
-Kezdjük!-nyitotta ki a szekrényemet Eleanor. Nagyjából tudta mit keres és 2 perc alatt meg is találta a ruhát. Alulról kivette egy cipőt és elém helyezte, hogy öltözzek át. Ő addig bement az fürdőbe és azt mondta, hogy 'addig kitalál nekem egy sminket'.
Felvettem a ruhát és a cipőt, majd belenéztem a tükörbe. Nagyon jól állt, sőt. Nem is tudtam, hogy ilyen jó alakom van.
-Azta!-lépett ki a fürdőből El.-Lélegzetelállító vagy!-mondta mosolyogva, majd a karomnál fogva a fürdőbe húzott és leültetett. 10 perc alatt egy gyönyörű sminket dobott nekem össze.
Végeredmény:
-Fiúk!!-kiabált egy hatalmasat El.
-Igen?-hallottuk Niall hangját.
-Kész vagytok?-kérdezte El még mindig kiabálva.
-Mi már rég!-kiáltotta unottan Niall.
El-el összenevettünk és elindultunk felfelé a fiúkhoz. Kicsit nehezen mentem a magassarkúban, de El fogta a kezem.
Mikor felértünk és megláttam a fiúkat, hát mit ne mondjak hihetetlenül jól néznek ki.
-Na fiúk? Lizzie milyen?-kérdezte El én pedig csak izgatottan mosolyogtam. A fiúk tátott szájjal bámultak rám. Mintha nem is én lettem volna.
-Te ki vagy és hol van Lizzie?-kérdezte Louis majd megölelt és a fülembe súgta, hogy 'gyönyörű vagy'. Ez nagyon meghatott. Főleg mikor Harry is megtette ugyan ezt, de tőle még puszit is kaptam. A többiek csak megöleltek.:)
Elindultunk az étterembe. Mivel sokan vagyunk ezért a fiúk kisbuszával mentünk. Röpke 10 perc volt az út. Az étterem valami hihetetlenül gyönyörű volt. Minden kivilágítva és az illatok, hmmmm.
Nevetgélve bevonultunk. Mindenki minket nézett, gondolom a fiúk miatt. Sok lány sikítozni kezdett mikor megláttak minket. Az étteremben egy ablak melletti asztalhoz ültünk. Mindenki rendelt italt, (én személy szerint őszibarack levet), majd ételt is (makaróni).
Az italokat hamar kihozták, de az ételre várni kellett, ezért beszélgettünk.
-Fiúk képzeljétek, -kezdte El- Lizzie gyönyörűen énekel, szóval ajánlani fogom a menedzsereteknek.-mondta én pedig elpirulva belekortyoltam az őszilevembe.
-Tényleg?-nyitotta hatalmasra a szemeit Harry, majd rám nézett. Én csak megvontam a vállam, hagytam El-t beszélni.
-Igen tényleg. Elképesztő hangja van és.........-kezdett volna bele Eleanor, de nem tudta befejezni, mert az ablak egy fegyverlövés hatására betört. Egymást sorra követték a lövések. Harry elkapta a karom és rohanni kezdett velem.
-A többiek?-kiabáltam már sírva.
-Ne aggódj, csak fuss!-kiáltott vissza Harry.
♥
Mikor visszaértünk a vásárlásból és a fiúk meglátták a sok szatyrot, akkor kezdtem el igazán nevetni. Imádtam ezt a napot. A ruhák, a hajam, a körmeim. Álmomban sem gondoltam volna, hogy egyszer így fogok kinézni. Mindezt a fiúknak és El-nek köszönhetem.
-Elmondanátok hány pom-pom csapatnak vásároltatok be?-kérdezte Niall mikor már 3-adszorra fordult a szatyrokért. Mi csak ránevettünk és segítettünk lehordani a szobámba a szatyrokat.
Miután mindent kipakoltunk a kocsiból Eleanor az egész szekrényemet kiborította és a régi ruháimat egy hatalmas zsákba tette.
-Ezek egy alapítványnak fognak menni!-mondta és bekötötte a zsák tetejét. Nagyon örültem, hogy a régi ruháim egy alapítványnak mennek, hiszem tudom milyen a szegénység.
Elkezdtük bepakolni az új ruháimat a szekrénybe. Bő háromnegyed óra alatt lettünk kész. Utána a tisztasági dolgokat pakoltuk a helyére, aztán a sminkeket.
Mikor nagyjából rend lett El-el leültünk az ágyamra. A kezét rátette az én kezeimre és a szemembe nézett.
-Van még egy meglepetésem!-mondta mosolyogva.
-Nem kell El, már így is olyan sok mindent tettél értem.-mondtam mosolyogva.
-De igen!-nevetett fel és elővett egy rózsaszín csomagolásban lévő kis dobozt.
-Kibontottam és egy hatalmas mobiltelefon volt benne.
-Jézusom! Köszönöm!-mondtam és megöleltem az új barátnőmet.
-Az első kép egy közös lesz benne ugye?-kérdezte, majd kivette a kezemből a telefont és beállította, hogy minket fényképezzen.Megmutatta azt is, hogy kell ezt beállítani, mert látta rajtam, hogy nem értem mit csinált. (első kamera) Megcsináltuk a közös képet, majd kopogtak.
-Bejöhetünk?-kukkantott be 5 fej az ajtón.
-Persze!-nevettünk.
-Csak nem fotózkodáás van?-kiabáált Niall és rögtön mellettem termett egy képért. Vele is megcsináltam és természetesen a másik 4 fiúval is egyből kellett csinálnom.
-Add csak! Csinálok neked egy twittert és már teszem is fel őket.-kapta ki a kezemből Harry a telefont.
-De én is lássam, ahogy csinálod, hogy meg tudjam tanulni. Ültem oda mellé.
Nagyon gyorsan csinált nekem egy twitter profilt. Profilképnek az Eleanorral közös képünket tette ki, majd sorban mind az 5 képet feltette és megjelölte őket a bejegyzésben. (Harry így mondta)
-Köszi!-mosolyogtam rá.
-Khm!-krákogott Liam.-Nem megyünk el vacsorázni?-vetette fel az ötletet.
-De igen! Felavatjuk Lizzie új ruháit.-nevetett fel Eleanor.
-Akkor készülődjünk!-csapta össze a tenyerét Niall és kirohant a szobámból. A fiúk nevetve követték és azzal piszkálták, hogy máris "ráizgult a kajára".
-Kezdjük!-nyitotta ki a szekrényemet Eleanor. Nagyjából tudta mit keres és 2 perc alatt meg is találta a ruhát. Alulról kivette egy cipőt és elém helyezte, hogy öltözzek át. Ő addig bement az fürdőbe és azt mondta, hogy 'addig kitalál nekem egy sminket'.
Felvettem a ruhát és a cipőt, majd belenéztem a tükörbe. Nagyon jól állt, sőt. Nem is tudtam, hogy ilyen jó alakom van.
-Azta!-lépett ki a fürdőből El.-Lélegzetelállító vagy!-mondta mosolyogva, majd a karomnál fogva a fürdőbe húzott és leültetett. 10 perc alatt egy gyönyörű sminket dobott nekem össze.
Végeredmény:
-Igen?-hallottuk Niall hangját.
-Kész vagytok?-kérdezte El még mindig kiabálva.
-Mi már rég!-kiáltotta unottan Niall.
El-el összenevettünk és elindultunk felfelé a fiúkhoz. Kicsit nehezen mentem a magassarkúban, de El fogta a kezem.
Mikor felértünk és megláttam a fiúkat, hát mit ne mondjak hihetetlenül jól néznek ki.
-Te ki vagy és hol van Lizzie?-kérdezte Louis majd megölelt és a fülembe súgta, hogy 'gyönyörű vagy'. Ez nagyon meghatott. Főleg mikor Harry is megtette ugyan ezt, de tőle még puszit is kaptam. A többiek csak megöleltek.:)
Elindultunk az étterembe. Mivel sokan vagyunk ezért a fiúk kisbuszával mentünk. Röpke 10 perc volt az út. Az étterem valami hihetetlenül gyönyörű volt. Minden kivilágítva és az illatok, hmmmm.
Nevetgélve bevonultunk. Mindenki minket nézett, gondolom a fiúk miatt. Sok lány sikítozni kezdett mikor megláttak minket. Az étteremben egy ablak melletti asztalhoz ültünk. Mindenki rendelt italt, (én személy szerint őszibarack levet), majd ételt is (makaróni).
Az italokat hamar kihozták, de az ételre várni kellett, ezért beszélgettünk.
-Fiúk képzeljétek, -kezdte El- Lizzie gyönyörűen énekel, szóval ajánlani fogom a menedzsereteknek.-mondta én pedig elpirulva belekortyoltam az őszilevembe.
-Tényleg?-nyitotta hatalmasra a szemeit Harry, majd rám nézett. Én csak megvontam a vállam, hagytam El-t beszélni.
-Igen tényleg. Elképesztő hangja van és.........-kezdett volna bele Eleanor, de nem tudta befejezni, mert az ablak egy fegyverlövés hatására betört. Egymást sorra követték a lövések. Harry elkapta a karom és rohanni kezdett velem.
-A többiek?-kiabáltam már sírva.
-Ne aggódj, csak fuss!-kiáltott vissza Harry.
Sziasztok!
Sziasztok!
Mivel már nagyon rég írtam és hiányzik, ezért úgy döntöttem, hogy ezt a blogomat folytatom és egy újba is belekezdek. Aki a régieket olvasta azoktól elnézést kérek, de nincs ihletem..:((
Na szóval a téli szünetben számítsatok új részekre és amint kész az új blog azt is kiteszem..:* Puszilok mindenkit és kellemes ünnepeket kívánok.:3*o*♥♥
Mivel már nagyon rég írtam és hiányzik, ezért úgy döntöttem, hogy ezt a blogomat folytatom és egy újba is belekezdek. Aki a régieket olvasta azoktól elnézést kérek, de nincs ihletem..:((
Na szóval a téli szünetben számítsatok új részekre és amint kész az új blog azt is kiteszem..:* Puszilok mindenkit és kellemes ünnepeket kívánok.:3*o*♥♥
2013. szeptember 24., kedd
~4. fejezet
~Kezdem jól érezni magam velük/vele!
~Eleanor egy gyönyörű,vicces és bolondos csaj! Tökéletesen illik Louishoz. Na és a nap többi része...hát voltak jó és rossz pillanatok egyben!~Lizzie Cox
*Lizzie*
Reggel csörömpölésre ébredtem, de ez úttal nem képzelődtem és nem is a szobámból jöttek a hangok. Valószínűleg a fiúk zajonganak. Kikeltem az ágyból, bementem a fürdőbe és elvégeztem a reggeli rutinom. Felkötöttem a hajam, majd felöltöztem. A ruhám..hát szerintem hagyjuk.
Elindultam felfelé a lépcsőn, de az alján végeztem. Mikor felfelé lépkedtem, valaki hihetetlen gyorsasággal nekem rohant és a lépcső aljáig gurultunk. Hát a hátam sajgott rendesen. Mikor megláttam, hogy Louis fekszik a lábamon, már meg sem lepődtem.
-Te mit is csinálsz?-kérdeztem nevetve és felültem.
-Öhm..téged akartalak felkelteni!-nevetett és leszállt a lábamról.
-Hát..inkább fellökni sikerült!-nevettünk együtt.
-Amúgy kész a reggeli és Büfi fél óra múlva itt van!-mondta én pedig vigyorogva bólintottam, majd felálltam. A hátam még mindig sajog. Aúú.
Elindultam felfelé a lépcsőn. Megint. De ez úttal felértem és a konyha felé vettem az irányt. Elég nagy hangzavar szűrődött ki, amihez remélem hozzá fogok szokni. Benyitottam és köszöntöttem a fiúkat.
-Sziasztok!-mosolyogtam.
-Szia Liz!-intett Zayn.
-Jó reggelt hercegnő!-mosolygott Niall. Eközben Harry is észrevette, hogy itt vagyok és odarohant hozzám, puszit nyomva az arcomra. Amibe belepirultam. A többiek pedig 'húúúú'-zni kezdtek.
-Mi a reggeli?-kérdeztem zavarodottan, Harry pedig csak pimaszul vigyorgott.
-Niall kérésére csirkeszárny a Nando's-ból.-nevetett Liam, én pedig elég fura arcot vágtam.
-Csirkeszárny reggelire?-kérdeztem meglepetten.
-Szokj hozzá!-nevetett Harry.
Leültem az asztalhoz és elvettem a tálcáról két csirkeszárnyat, majd enni kezdtem. Finomnak finom volt, csak reggelire..hááát.
-Köszi!-mondtam majd felálltam az asztaltól.
-Ha kellenék a szobámban leszek!-mondtam mosolyogva,majd kirobogtam a konyhából, de Harry utánam jött.-Miért követsz?-fordultam meg nevetve.
-Nem követlek! Csak megyek utánad!-nevetett.
-Te tudod!-mondtam és lementem a szobámba. Harry jött utánam.
-Mit veszel fel?-kérdezte lehuppant az ágyamra, ami még mindig megigazítatlan állapotban volt.
-Csak felkapok valami szakadt cuccot!-nevettem, de Harry nem találta humorosnak a megjegyzésem.-Harry ezen nekem nincs mit szégyellni, így nőttem fel!-mosolyogtam és leültem mellé.
-Megértem, de én akkor is szeretném ha ez mellettünk megváltozna. Mindent szeretnénk neked megadni!-mosolygott. Hogy lehet valaki ennyire, kedves,aranyos,helyes,önfeláldozó és szeretetteljes?! Ő egy angyal! Ez tuti...
-Olyan jószívű vagy velem...-mondtam és magam elé meredtem.
-Ezt váltod ki belőlem!-mosolygott.-Na az lehet, hogy nincsenek "divatos" ruháid, de legalább azt engedd meg, hogy én válasszak! Naa léégyszi!-könyörgött én pedig nevetve bólintottam. Harry a szekrényemhez lépett és kotorászni kezdett. Kiválasztott egy ilyen semmilyen színű unalmas szoknyát és egy fehér teljesen egyszerű, feszes pólót. Aztán átnézte a cipőimet és egy ronda, de elviselhető fehér szandált dobott elém.
-Öltözz fel!-mosolygott. Én felkaptam a kiválasztott ruhákat és bementem a fürdőbe. Magamra kaptam a ruhákat és belenéztem a tükörbe. A szokásos unalmas "szomszéd lány" stílus. Uncsi felkötött színtelen barna haj, unalmas ruha. Ez vagyok én.
Kiléptem a fürdőből. Harry még mindig ott ült az ágyon. Reménykedve ránéztem, de ő csak mosolygott.
-Gondoltam.-nevettem fel és leültem mellé.
-Nyugi! A vásárlás végére, ezek,-bökött a szekrényemben lévő ruhákra- már a múlté lesznek.-kuncogott, majd elkezdet valamit keresgélni a zsebében.
-Ahogy Eleanort ismerem egy csomó mindent fog venni, neked de én ezt mégis oda szeretném adni. Nem csak mára, hanem úgy általánosságban. Szeretném ha ezeket a ruhákat, mindet kidobnád és a helyükbe újakat vennél.-adta a kezembe a hitelkártyát.
-Nem! Ezt nem fogadhatom el! Erre a pénzre biztos nektek is szükségetek van!-hadakoztam, de ő csak csóválta a fejét.
-Nincs rá szükségünk. Annak a pénznek ami ezen a kártyán van, naponta a tripláját kapjuk szóval ne aggódj!-nevettet. Hogy mi?? Ezen is rengeteg pénz van, az hogy lehet??
-Nem értem..-mondtam és Harryre néztem magyarázatot várva.
-Na figyelj. Mi vagyunk a fiúkkal a világ leghíresebb bandája a One Direction. Nagyon nagy a hírnevünk és nagyon sok pénzt kapunk. Hidd el nekünk nincs rá szükségünk. A rajongóinknak köszönhetően itt vagyunk és ezért nagyon szeretjük mindegyikőjüket. Ők juttattak el minket idáig és még feljebb szeretnének!-kuncogott, nekem pedig elállt a szavam. szóval ők híresek. A világ leghíresebbjei. Jéézusom!
-Ööö...azta!-nem tudtam mit kinyögni ezek után. Én együtt lakom a One Directionnel. Ó mamám!
-Na mindjárt itt van Büfi, menjünk fel!-mondta és abban a pillanatban megszólalt a csengő. Mire Harry felnevetett. én még mindig sokkos állapotban voltam, úgyhogy csak felbotorkáltam a lépcsőn.
-Sziaaa Eleanor!-ugrott Harry a nyakába, majd egyesével megölelgették a magas és gyönyörű lányt.
-Szia Eleanor Calder vagyok. Te pedig biztos Lizzie! Ne aggódj, a nap végére egy királylány lesz belőled.-kacsintott rám majd megölelt. én pedig mosolyogva viszonoztam.
-Köszi Eleanor!-mosolyogtam miután kiengedett erős szorításából.
-Szólíts csak El-nek!-mosolygott.
-Vagy Büfinek!-szólt bele Niall.
-Meg foglak ütni!-nevetett Niall felé El.
-Szerintem induljunk is! Ne várassuk a boltokat.-nevetett, majd elkapta a karom és az ajtó felé indult.
-Sziasztok!-köszöntem el a fiúktól, majd Eleanor kocsija felé vettük az irányt. Ő beült a vezetőülésre, én pedig mellé.
-Na szóval Liz. Annyit mondok, hogy a lábaid fájni fognak!-mondta mire mindketten felnevettünk.
-Annyira köszönöm El! Nem is tudod elképzelni mennyire sokat jelent ez nekem.-mosolyogtam miközben elég gyorsan haladtunk az úttesten.
-Hidd el nincs mit megköszönnöd! Én imádok vásárolni, neked pedig szükséged van rám!-kuncogott és végig nézett rajtam.
10 perc múlva oda is értünk egy hatalmas nagy Shopping Központhoz. Volt itt minden, élelmiszerbolt,rengeteg ruha- és cipőbolt,kozmetika,fodrászat,kisállat bolt stb.
-Na szóval. A fodrásznál kezdünk!-mondta Eleanor és a legközelebbi fodrászüzlet felé vettük az irányt. közben El.-el nagyon jól elbeszélgettünk. Hihetetlenül jó fej és kedves.
-Szia Martin!-adott két puszit a fiatal fodrász srácnak.
-Sziasztok! Mi járatban?-kérdezte mosolyogva.
-Lizzie-nek kéne egy gyönyörű frizura!-mutatott rám, én pedig félénken előre léptem.
-Lizzie Cox!-fogtam kezet a sráccal.
-Martin Edwards!-mosolygott.-Mire gondoltatok?-kérdezte én pedig Eleanorra néztem.
-Kezdjük el és akkor majd közben navigállak Martin!-nevetett fel Eleanor, majd beindultunk a székekhez. Egy hatalmas tükör elé ültettek be és rám tették a "köpenyt".
Martin óvatosan hátrafésülte a hajam, ami színtelen volt, matt és kb. a hátam és a vállam közti részig ért.
-Én először egy kiadós vágást ajánlok, mert ezek a végek nagyon elvannak törve kislányom, utána pedig egy gyönyörű színnel átfestjük!-mondta, Eleanor pedig mögöttem ülve bólogatott.
Martin megmosta a hajam, majd 4-5 centit levágott a hajam hosszából. Utána pedig elővette a színpalettáját és El-el elkeztek variálni a hajszínemen. Végül a sötét gesztenyebarnánál állapodtak meg. Martin hihetetlenül gyorsan befestette hajam, majd megszárította (közben minden féle kencéket tett rá, hajmosás közben). Ismét kifésülte és a fejem tetején feltűzte egy hullámcsattal.
-Király vagy Martin!- állt fel Eleanor.-Gyönyörű vagy Liz!-mosolygott rám El.
-Megtiszteltetés!-mosolygott rám, majd levette rólam a "köpenyt".
-Köszönöm!-mosolyogtam, majd elköszöntünk és tovább indultunk.
-Mosolyogj!-mondta Eleanor és a telefonjával lefotózott.
-Nézd, milyen gyönyörű vagy!-mutatta én pedig csak mosolyogtam.
-Naa!-nevetett fel.-A következő a manikűr-pedikűr lesz!-mosolygott rám. Húha, El tényleg jól kezelésbe vesz. A fodrásznál is egy csomó cuccot vett nekem. (sampon,balzsam,hajszárító,fésű). Szóval már egy szatyrunk volt is. Mikor bementünk a körmöshöz, ott is bemutatkoztam, majd leültettek egy székre. Letettem a kezem az asztalra a szemben ülő fiatal lány pedig elkezdte csinálni a körmöm. Mint kiderült műkörmöm lesz! Mindig is akartam, de sosem volt rá pénzem.
Mivel a színben ismét Eleanor döntött, fekete körmöm lett arany csillámokkal. Mit ne mondjak nagyon tetszett. Utána a lábamat egyszerű, fekete-franciára csinálták. el fizetett és vett nekem egy csomó körömlakkot. Innen sem mehettünk el fénykép nélkül, de a lábamat nem engedtem lefotózni.
-Na, eddig hogy tetszik?-kérdezte.
-Nagyon tetszik a hajam is, meg a körmeim is. Imádom!-nézegettem a kezem és hajamat 5 percenként megsimítottam. igazán jól esik ez a sok törődés mit tőlük kapok.
-És ez még csak a kezdet! Most jön a sminkes!-erre a szóra felkaptam a fejem. Én meg a smink?! Húha.
-Nyugi, megtanítalak majd mindenre!-nevetett El akinek most is gyönyörű smink volt az arcán.
Miközben a sminkeshez indultunk, konkrétan letámadtak minket a fotósok. Eleanor megszorította a kezem, hogy ne ijedjek meg. Majd oda súgta nekem, hogy mosolyogjak. Megtettem. Ez azért meglepett! Gyorsan besiettünk a sminkeshez és ismét bemutatkoztam. Itt is egy fiatal lány fogadott, feltűnően szép sminkkel. Helyet foglaltam és elkezdte lealapozni az arcom. Kaptam korrektort,szemhélyalapozást. Aztán elkezdte megcsinálni a szemem. Kihúzta alul, egy tussal felül. Majd egy natúr sminket készített nekem. Szájfénnyel kikente a számat, kispirálozta a szemem és már kész is voltam. Eleanor rengeteg smink cuccot vett nekem. Nagyobb szatyorral távoztunk, mint a fodrásztól. Az eddigi három szatyrot betettük a csomagtartóba, majd tovább indultunk. De El-nek eszébe jutott, hogy még nem csinált képet.
-Lizzie! Nézz ide!-nevetett, én pedig odanéztem. kezdtem tényleg nőnek érezni magam!!
-Na Lizzie! Most annyi szatyrunk lesz, hogy azt nem fogjuk tudni ketten kihozni!-nevetett fel El.
-Ajajj!-kuncogtam és egy hatalmas ruha bolt felé vettük az irányt. Mikor beléptem nem találtam szavakat. Mindenhol felsők,nadrágok,egybe ruhák és cipők. Eleanor konkrétan közölte az eladóval, hogy mindenből kér az én mértemből.(!!!!) Fel kellett próbálnom mindenből egyet, hogy megtudjuk a méretem. Nos Eleanor nem viccelt. Annyi szatyrunk volt, hogy 5 dolgozó segített azokat kivinni. Rengeteg magassarkú cipőt és fürdőruhát(!) kaptam. Miután az autó tele volt szatyrokkal és kb. délután 4 óra van, elindultunk haza. Mutatnék pár ruhadarabot, amik nagyon megtetszettek.
És ez még semmi. Mit ne mondjak Eleanornak van ízlése!
Miközben haza tartottunk...hú de fura ezt kimondani. HAZA. Eldöntöttem, hogy ismét dolgozni fogok. Nem tudok úgy élni, hogy nem teszek semmit.
-Eleanor?-kérdeztem félénken.
-Mond Lizzie!-mosolygott rám vezetés közben.
-Tudsz nekem valami jó munkahelyet ajánlani?-kérdeztem.
-Lizzie! Te komolyan dolgozni akarsz?-nézett rám meghökkenve.
-Igen! Nem tudnék, úgy élni, hogy nem csinálok semmit.-mondtam határozottan.
-Nem nagyon tudom mi illene hozzád. Nem tudom tehetséges vagy-e valamiben. Könnyebb lenne ha mesélnél magadról.-mosolygott.
-Nos! Nagyon szerettem festeni és énekelni annak idején, de már nagyon rég nem csináltam egyiket sem.-mosolyogtam.
-Te tudsz énekelni?-kérdezte. Arcán döbbenetet láttam.
-Nem mondanám, hogy tudok, csak azt hogy szeretek.-mondtam.
-Énekelj valamit!-mondta és megfogta a kezem, a másikkal pedig vezetett.
-Öhm..nagyon rég énekeltem már..-próbáltam tiltakozni, de nem ment.
-Nem baj. Énekelj!-parancsolt rám.
Gondolkoztam, majd elkezdtem énekelni Rihanna-tól a Stay-t mert azt hallgattam a legtöbben mostanában. Énekeltem és próbáltam mindent bele adni. Eleanor nem szólalt meg csak csendben hallgatta a hangomat. Mikor befejeztem a dalt észrevettem, hogy El sír.
-Jézusom. Ennyire rossz volt?-nevettem majd megsimítottam a vállát.
-Dehogy!-nevetett és letörölte a könnyeit.-Gyönyörűen énekelsz! Egy darab hamis hang nem volt benne és még sikrült sajátosra is formálnod a dalt. Hihetetlen volt! Holnap beszélek a fiúk menedzserével. Belőled világsztárt kell faragni!-kuncogott. Te jó isten. Hol vagyok én világsztár? SEHOL! Szerintem a hangom se egy nagy szám, de kell az állás...
~Eleanor egy gyönyörű,vicces és bolondos csaj! Tökéletesen illik Louishoz. Na és a nap többi része...hát voltak jó és rossz pillanatok egyben!~Lizzie Cox
*Lizzie*
Reggel csörömpölésre ébredtem, de ez úttal nem képzelődtem és nem is a szobámból jöttek a hangok. Valószínűleg a fiúk zajonganak. Kikeltem az ágyból, bementem a fürdőbe és elvégeztem a reggeli rutinom. Felkötöttem a hajam, majd felöltöztem. A ruhám..hát szerintem hagyjuk.
Elindultam felfelé a lépcsőn, de az alján végeztem. Mikor felfelé lépkedtem, valaki hihetetlen gyorsasággal nekem rohant és a lépcső aljáig gurultunk. Hát a hátam sajgott rendesen. Mikor megláttam, hogy Louis fekszik a lábamon, már meg sem lepődtem.
-Te mit is csinálsz?-kérdeztem nevetve és felültem.
-Öhm..téged akartalak felkelteni!-nevetett és leszállt a lábamról.
-Hát..inkább fellökni sikerült!-nevettünk együtt.
-Amúgy kész a reggeli és Büfi fél óra múlva itt van!-mondta én pedig vigyorogva bólintottam, majd felálltam. A hátam még mindig sajog. Aúú.
Elindultam felfelé a lépcsőn. Megint. De ez úttal felértem és a konyha felé vettem az irányt. Elég nagy hangzavar szűrődött ki, amihez remélem hozzá fogok szokni. Benyitottam és köszöntöttem a fiúkat.
-Sziasztok!-mosolyogtam.
-Szia Liz!-intett Zayn.
-Jó reggelt hercegnő!-mosolygott Niall. Eközben Harry is észrevette, hogy itt vagyok és odarohant hozzám, puszit nyomva az arcomra. Amibe belepirultam. A többiek pedig 'húúúú'-zni kezdtek.
-Mi a reggeli?-kérdeztem zavarodottan, Harry pedig csak pimaszul vigyorgott.
-Niall kérésére csirkeszárny a Nando's-ból.-nevetett Liam, én pedig elég fura arcot vágtam.
-Csirkeszárny reggelire?-kérdeztem meglepetten.
-Szokj hozzá!-nevetett Harry.
Leültem az asztalhoz és elvettem a tálcáról két csirkeszárnyat, majd enni kezdtem. Finomnak finom volt, csak reggelire..hááát.
-Köszi!-mondtam majd felálltam az asztaltól.
-Ha kellenék a szobámban leszek!-mondtam mosolyogva,majd kirobogtam a konyhából, de Harry utánam jött.-Miért követsz?-fordultam meg nevetve.
-Nem követlek! Csak megyek utánad!-nevetett.
-Te tudod!-mondtam és lementem a szobámba. Harry jött utánam.
-Mit veszel fel?-kérdezte lehuppant az ágyamra, ami még mindig megigazítatlan állapotban volt.
-Csak felkapok valami szakadt cuccot!-nevettem, de Harry nem találta humorosnak a megjegyzésem.-Harry ezen nekem nincs mit szégyellni, így nőttem fel!-mosolyogtam és leültem mellé.
-Megértem, de én akkor is szeretném ha ez mellettünk megváltozna. Mindent szeretnénk neked megadni!-mosolygott. Hogy lehet valaki ennyire, kedves,aranyos,helyes,önfeláldozó és szeretetteljes?! Ő egy angyal! Ez tuti...
-Olyan jószívű vagy velem...-mondtam és magam elé meredtem.
-Ezt váltod ki belőlem!-mosolygott.-Na az lehet, hogy nincsenek "divatos" ruháid, de legalább azt engedd meg, hogy én válasszak! Naa léégyszi!-könyörgött én pedig nevetve bólintottam. Harry a szekrényemhez lépett és kotorászni kezdett. Kiválasztott egy ilyen semmilyen színű unalmas szoknyát és egy fehér teljesen egyszerű, feszes pólót. Aztán átnézte a cipőimet és egy ronda, de elviselhető fehér szandált dobott elém.
-Öltözz fel!-mosolygott. Én felkaptam a kiválasztott ruhákat és bementem a fürdőbe. Magamra kaptam a ruhákat és belenéztem a tükörbe. A szokásos unalmas "szomszéd lány" stílus. Uncsi felkötött színtelen barna haj, unalmas ruha. Ez vagyok én.
Kiléptem a fürdőből. Harry még mindig ott ült az ágyon. Reménykedve ránéztem, de ő csak mosolygott.
-Gondoltam.-nevettem fel és leültem mellé.
-Nyugi! A vásárlás végére, ezek,-bökött a szekrényemben lévő ruhákra- már a múlté lesznek.-kuncogott, majd elkezdet valamit keresgélni a zsebében.
-Ahogy Eleanort ismerem egy csomó mindent fog venni, neked de én ezt mégis oda szeretném adni. Nem csak mára, hanem úgy általánosságban. Szeretném ha ezeket a ruhákat, mindet kidobnád és a helyükbe újakat vennél.-adta a kezembe a hitelkártyát.
-Nem! Ezt nem fogadhatom el! Erre a pénzre biztos nektek is szükségetek van!-hadakoztam, de ő csak csóválta a fejét.
-Nincs rá szükségünk. Annak a pénznek ami ezen a kártyán van, naponta a tripláját kapjuk szóval ne aggódj!-nevettet. Hogy mi?? Ezen is rengeteg pénz van, az hogy lehet??
-Nem értem..-mondtam és Harryre néztem magyarázatot várva.
-Na figyelj. Mi vagyunk a fiúkkal a világ leghíresebb bandája a One Direction. Nagyon nagy a hírnevünk és nagyon sok pénzt kapunk. Hidd el nekünk nincs rá szükségünk. A rajongóinknak köszönhetően itt vagyunk és ezért nagyon szeretjük mindegyikőjüket. Ők juttattak el minket idáig és még feljebb szeretnének!-kuncogott, nekem pedig elállt a szavam. szóval ők híresek. A világ leghíresebbjei. Jéézusom!
-Ööö...azta!-nem tudtam mit kinyögni ezek után. Én együtt lakom a One Directionnel. Ó mamám!
-Na mindjárt itt van Büfi, menjünk fel!-mondta és abban a pillanatban megszólalt a csengő. Mire Harry felnevetett. én még mindig sokkos állapotban voltam, úgyhogy csak felbotorkáltam a lépcsőn.
-Sziaaa Eleanor!-ugrott Harry a nyakába, majd egyesével megölelgették a magas és gyönyörű lányt.
-Szia Eleanor Calder vagyok. Te pedig biztos Lizzie! Ne aggódj, a nap végére egy királylány lesz belőled.-kacsintott rám majd megölelt. én pedig mosolyogva viszonoztam.
-Köszi Eleanor!-mosolyogtam miután kiengedett erős szorításából.
-Szólíts csak El-nek!-mosolygott.
-Vagy Büfinek!-szólt bele Niall.
-Meg foglak ütni!-nevetett Niall felé El.
-Szerintem induljunk is! Ne várassuk a boltokat.-nevetett, majd elkapta a karom és az ajtó felé indult.
-Sziasztok!-köszöntem el a fiúktól, majd Eleanor kocsija felé vettük az irányt. Ő beült a vezetőülésre, én pedig mellé.
-Na szóval Liz. Annyit mondok, hogy a lábaid fájni fognak!-mondta mire mindketten felnevettünk.
-Annyira köszönöm El! Nem is tudod elképzelni mennyire sokat jelent ez nekem.-mosolyogtam miközben elég gyorsan haladtunk az úttesten.
-Hidd el nincs mit megköszönnöd! Én imádok vásárolni, neked pedig szükséged van rám!-kuncogott és végig nézett rajtam.
10 perc múlva oda is értünk egy hatalmas nagy Shopping Központhoz. Volt itt minden, élelmiszerbolt,rengeteg ruha- és cipőbolt,kozmetika,fodrászat,kisállat bolt stb.
-Na szóval. A fodrásznál kezdünk!-mondta Eleanor és a legközelebbi fodrászüzlet felé vettük az irányt. közben El.-el nagyon jól elbeszélgettünk. Hihetetlenül jó fej és kedves.
-Szia Martin!-adott két puszit a fiatal fodrász srácnak.
-Sziasztok! Mi járatban?-kérdezte mosolyogva.
-Lizzie-nek kéne egy gyönyörű frizura!-mutatott rám, én pedig félénken előre léptem.
-Lizzie Cox!-fogtam kezet a sráccal.
-Martin Edwards!-mosolygott.-Mire gondoltatok?-kérdezte én pedig Eleanorra néztem.
-Kezdjük el és akkor majd közben navigállak Martin!-nevetett fel Eleanor, majd beindultunk a székekhez. Egy hatalmas tükör elé ültettek be és rám tették a "köpenyt".
Martin óvatosan hátrafésülte a hajam, ami színtelen volt, matt és kb. a hátam és a vállam közti részig ért.
-Én először egy kiadós vágást ajánlok, mert ezek a végek nagyon elvannak törve kislányom, utána pedig egy gyönyörű színnel átfestjük!-mondta, Eleanor pedig mögöttem ülve bólogatott.
Martin megmosta a hajam, majd 4-5 centit levágott a hajam hosszából. Utána pedig elővette a színpalettáját és El-el elkeztek variálni a hajszínemen. Végül a sötét gesztenyebarnánál állapodtak meg. Martin hihetetlenül gyorsan befestette hajam, majd megszárította (közben minden féle kencéket tett rá, hajmosás közben). Ismét kifésülte és a fejem tetején feltűzte egy hullámcsattal.
-Király vagy Martin!- állt fel Eleanor.-Gyönyörű vagy Liz!-mosolygott rám El.
-Megtiszteltetés!-mosolygott rám, majd levette rólam a "köpenyt".
-Köszönöm!-mosolyogtam, majd elköszöntünk és tovább indultunk.
-Mosolyogj!-mondta Eleanor és a telefonjával lefotózott.
-Nézd, milyen gyönyörű vagy!-mutatta én pedig csak mosolyogtam.
-Naa!-nevetett fel.-A következő a manikűr-pedikűr lesz!-mosolygott rám. Húha, El tényleg jól kezelésbe vesz. A fodrásznál is egy csomó cuccot vett nekem. (sampon,balzsam,hajszárító,fésű). Szóval már egy szatyrunk volt is. Mikor bementünk a körmöshöz, ott is bemutatkoztam, majd leültettek egy székre. Letettem a kezem az asztalra a szemben ülő fiatal lány pedig elkezdte csinálni a körmöm. Mint kiderült műkörmöm lesz! Mindig is akartam, de sosem volt rá pénzem.
Mivel a színben ismét Eleanor döntött, fekete körmöm lett arany csillámokkal. Mit ne mondjak nagyon tetszett. Utána a lábamat egyszerű, fekete-franciára csinálták. el fizetett és vett nekem egy csomó körömlakkot. Innen sem mehettünk el fénykép nélkül, de a lábamat nem engedtem lefotózni.
-Nagyon tetszik a hajam is, meg a körmeim is. Imádom!-nézegettem a kezem és hajamat 5 percenként megsimítottam. igazán jól esik ez a sok törődés mit tőlük kapok.
-És ez még csak a kezdet! Most jön a sminkes!-erre a szóra felkaptam a fejem. Én meg a smink?! Húha.
-Nyugi, megtanítalak majd mindenre!-nevetett El akinek most is gyönyörű smink volt az arcán.
Miközben a sminkeshez indultunk, konkrétan letámadtak minket a fotósok. Eleanor megszorította a kezem, hogy ne ijedjek meg. Majd oda súgta nekem, hogy mosolyogjak. Megtettem. Ez azért meglepett! Gyorsan besiettünk a sminkeshez és ismét bemutatkoztam. Itt is egy fiatal lány fogadott, feltűnően szép sminkkel. Helyet foglaltam és elkezdte lealapozni az arcom. Kaptam korrektort,szemhélyalapozást. Aztán elkezdte megcsinálni a szemem. Kihúzta alul, egy tussal felül. Majd egy natúr sminket készített nekem. Szájfénnyel kikente a számat, kispirálozta a szemem és már kész is voltam. Eleanor rengeteg smink cuccot vett nekem. Nagyobb szatyorral távoztunk, mint a fodrásztól. Az eddigi három szatyrot betettük a csomagtartóba, majd tovább indultunk. De El-nek eszébe jutott, hogy még nem csinált képet.
-Lizzie! Nézz ide!-nevetett, én pedig odanéztem. kezdtem tényleg nőnek érezni magam!!
-Ajajj!-kuncogtam és egy hatalmas ruha bolt felé vettük az irányt. Mikor beléptem nem találtam szavakat. Mindenhol felsők,nadrágok,egybe ruhák és cipők. Eleanor konkrétan közölte az eladóval, hogy mindenből kér az én mértemből.(!!!!) Fel kellett próbálnom mindenből egyet, hogy megtudjuk a méretem. Nos Eleanor nem viccelt. Annyi szatyrunk volt, hogy 5 dolgozó segített azokat kivinni. Rengeteg magassarkú cipőt és fürdőruhát(!) kaptam. Miután az autó tele volt szatyrokkal és kb. délután 4 óra van, elindultunk haza. Mutatnék pár ruhadarabot, amik nagyon megtetszettek.
És ez még semmi. Mit ne mondjak Eleanornak van ízlése!
Miközben haza tartottunk...hú de fura ezt kimondani. HAZA. Eldöntöttem, hogy ismét dolgozni fogok. Nem tudok úgy élni, hogy nem teszek semmit.
-Eleanor?-kérdeztem félénken.
-Mond Lizzie!-mosolygott rám vezetés közben.
-Tudsz nekem valami jó munkahelyet ajánlani?-kérdeztem.
-Lizzie! Te komolyan dolgozni akarsz?-nézett rám meghökkenve.
-Igen! Nem tudnék, úgy élni, hogy nem csinálok semmit.-mondtam határozottan.
-Nem nagyon tudom mi illene hozzád. Nem tudom tehetséges vagy-e valamiben. Könnyebb lenne ha mesélnél magadról.-mosolygott.
-Nos! Nagyon szerettem festeni és énekelni annak idején, de már nagyon rég nem csináltam egyiket sem.-mosolyogtam.
-Te tudsz énekelni?-kérdezte. Arcán döbbenetet láttam.
-Nem mondanám, hogy tudok, csak azt hogy szeretek.-mondtam.
-Énekelj valamit!-mondta és megfogta a kezem, a másikkal pedig vezetett.
-Öhm..nagyon rég énekeltem már..-próbáltam tiltakozni, de nem ment.
-Nem baj. Énekelj!-parancsolt rám.
Gondolkoztam, majd elkezdtem énekelni Rihanna-tól a Stay-t mert azt hallgattam a legtöbben mostanában. Énekeltem és próbáltam mindent bele adni. Eleanor nem szólalt meg csak csendben hallgatta a hangomat. Mikor befejeztem a dalt észrevettem, hogy El sír.
-Jézusom. Ennyire rossz volt?-nevettem majd megsimítottam a vállát.
-Dehogy!-nevetett és letörölte a könnyeit.-Gyönyörűen énekelsz! Egy darab hamis hang nem volt benne és még sikrült sajátosra is formálnod a dalt. Hihetetlen volt! Holnap beszélek a fiúk menedzserével. Belőled világsztárt kell faragni!-kuncogott. Te jó isten. Hol vagyok én világsztár? SEHOL! Szerintem a hangom se egy nagy szám, de kell az állás...
2013. augusztus 29., csütörtök
~3. fejezet
~Új élet!
~Talán végre boldog lehetek? Új arcok, új barátok és....és minden új.~Lizzie Cox
*Lizzie*
Megérkeztünk. Hát mit is mondjak, én még életemben nem laktam ekkora házban, sőt még nem is láttam ekkorát. Amint beléptünk az ajtón, Louis egyből a nyakamba ugrott, amit furcsálltam, de visszaöleltem.
-Végre visszajöttél hugi. Máááár úúúúúúgy hiáányoztál!-nyávogott mire felnevettem, és kiengedett a szorító öleléséből.
-Sziasztok!-intettem oda a többieknek akik a kanapén ülve TV-t néztek. Mit ne mondjak. Tudnak élni..giga nagy tál popcorn az asztalon, ahogy a lábuk is oda volt feltéve, hatalmas chipses zacskók és colás üvegek.
-Gyere megmutatom a szobádat!-mondta Harry és gyengéden elkapta az alkarom és levitt az alaksorba. Jéé, itt alaksor is van??!! Lementünk a lépcsőn ami egy rövidke folyosóhoz vezetett. Összesen 2 ajtó volt egymással szemben. Nem volt sötét mivel ahogy leértünk a mozgásérzékelős lámpák bevilágították a teret. Harry benyitott az egyik ajtón. Egy gyönyörű, lila színű, tökéletesen nagy és az ízlésemnek megfelelő szoba tárult elém. Egyből egy valami jutott eszembe amit ki is mondtam.
-Miért van itt lány szoba?-néztem kérdőn Harryre.
-Régen itt lakott velünk Liam egyik nővére, de kis idő múlva el is költözött. Így a szoba ránk maradt, illetve mostmár rád.-mosolygott.-Tetszik?-kérdezte.
-Hihetetlenül! Nagyon köszönök mindent Harry. tényleg!-mondtam és én sem tudom, hogyan lett hirtelen ennyi bátorságom de egy apró puszit nyomtam az arcára, mire aranyosan elmosolyodott.
-Lehozom a bőröndjeidet!-mondta és elindult felfelé én pedig végig simítottam a hatalmas franciaágyon. A szobából egy külön fürdőszoba nyílt, ami szintén gyönyörű volt.
Hihetetlen, hogy itt fogok élni. Anyuval hetente egyszer mindig kaparós sorsjegyet vettünk, hogy hátha szert teszünk egy kis pénzre. Mindhiába.. Erre most itt vagyok egy hatalmas házban, öt hihetetlenül jó fej sráccal.
-Itt is vagyok! Mondta és lehozta a 2 szakadt bőröndömet és a fiúk pedig nevetgélve hozták utána a dobozokat.
-Köszi fiúk!-mosolyogtam rájuk.
-Igazán nincsmit.-vihogott tovább Louis és fejbe vágta Niall-t, mire a szőke srác dühös, de mégis játékos szemmel nézett Lou-ra, aki futni kezdett.
-Most véééged van!-ordított Niall és elkezdte kergetni Louis-t. A szőke srácnak szerencséje volt, mivel Louis már a lépcső felénél hasra esett, Niall pedig ráült és levette a pulcsiját majd azzal kezdte ütni Louis-t.
-Mindig ilyenek?-kérdeztem nevetve Harryt, aki csak vihogva bólogatott. Te jó ég! (:D)
-Na mi hagyunk kipakolni, ha bármire szükséged van kiabálj nyugodtan.-kuncogott Harry.
-Szerintem nem hallanád meg tőlük.-mondtam és a két ordibáló lükére mutattam, mire Harry felnevetett. Mindenki kilépett a szobámból, én pedig becsuktam az ajtót és felsóhajtottam.
A ruháimat bepakoltam az ággyal szemben lévő szekrénybe, a bőröndöket pedig a tetejére tettem.
Melltartókat, bugyikat, zoknikat a fiókba. A fényképeket pedig a sminkasztalra (?) tettem. Nem értem. Minek nekem smink asztal? Nem is szoktam magam sminkelni. Talán majd egyszer nekikezdek, de az szerintem nem mostanában lesz, ezért ott kaptak helyet a képek. szépen minden a helyére tettem, majd a dobozokat összehajtottam és becsúsztattam az ágy alá.
-Tökéletes!-mondtam magamnak, de úgy éreztem mintha valaki lélekben ott lenne velem. Tudtam, hogy anya itt van és ezért inkább neki mondtam.
-Hiányzol!-suttogtam halkan, majd egy kis könnycsepp is kibuggyant, mire valami mintha megsimította a vállam. Azt hittem, hogy Harry az, vagy valamelyik fiú, de mikor megfordultam senki nem volt ott. Talán tényleg itt van?
-Te vagy az?-kérdeztem bizonytalanul és letöröltem a könnyeimet. A függönyök hirtelen mozogni kezdtek, pedig az ablak nem volt nyitva. Itt van! Anya itt van velem! Nem féltem, éreztem, hogy nem akar semmi rosszat, csak figyelni rám és kommunikálni velem. Vagy csak megbolondultam...
Már nagyon kíváncsi voltam, hogy mit rejt a másik ajtó az alaksorban ezért mikor kiléptem a szobámból egyből a szemben lévő kilincsre tettem a kezem. Benyitottam és nem hittem a szememnek. Nem volt világos, csak néhány villany világított a falon oldalt. Egy moziterem volt! Hihetetlen. Hatalmas nagy vászon, piros székek, popcorn autómata, Colá-s hűtő.
-Tetszik?-ért hozzá a kezemhez valaki. A puha kezéből és a hangjából egyből rájöttem, hogy Harry az.
-Nagyon menő!-nevettem.
-Szerintünk is! És még a játéktermet, a bowling pályát, a medencét, meg a könyvtárat nem is láttad!-nevettem fel a sorolás közben. Hogy mi?? Könyvtár? Saját könyvtáruk van?? OMG!! (*-*)
-Látom ti aztán jól éltek!-kuncogtam.
-És mától te is!-küldött felém egy bíztató mosolyt.
-Szeretnéd valamelyiket megnézni?-kérdezte nevetve, mert látta hogy elállt a szavam. Nagyon oda voltam a könyvtárért, de én mégis a medencét szerettem volna először megnézni. Jut eszembe.. Brad harapásai a testem még mindig látszottak, de ezt ők nem látták mivel ruha fedte őket.
-Na gyere megmutatom!-mondta és megint maga után húzótt, de ezúttal rákulcsolta az ujjait az enyémekre. Soha nem éreztem még ilyet, de egy-két pillangó csapkodni kezdett a gyomromban.
Eléggé furcsálltam, hogy nem mentünk fel az alaksorból, de itt több ajtó nincsen. Harry a falon tapogatózott és végül megtalálta a gombot. Egy gomb ami kinyitotta az ajtót. Úgy eglepődtem, hogy tátva maradt a szám. Egy hatalmas medence, mellette Jakuzzi, ettől balra szauna és 8 öltöző kabin.
-Tyűha!-mondtam szájtátva és körbenéztem.
-Látom tetszik! Holnap fürdünk egyet ugye? Ígérd meg!!-könyörgött és kiskutyapofit vágott, aminek nem tudtam volna ellenállni, ha nem lenne tele a testem harapásokkal és lila foltokkal. Ki kellett találnom valami ésszerű magyarázatot...Meg is van!
-Szívesen jönnék, de nincs fürdőruhám.-mosolyogtam.
-Akkor felhívom Eleanor-t és elmentek reggel vásárolni! Nincs vita!-mondta és kikutatta a zsebéből a telefonját, nyomkodott rajta valamit, majd a füléhez emelte.
-Szia Böfi!-mondta Harry a telefonba, én pedig a becenév hallatán elmosolyodtam.
-Tudod meséltem neked Liz-ről.-kezdett bele.
-Holnap délelőtt elmennétek vásárolni, mit szólsz?-kérdezett bele a telefonba, majd miután válaszoltak neki, gondolom én felnevetett, majd elköszönt.
-Ez letudva, holnap Eleanorral mész vásárolni.-mosolygott rám.
-Köszi Harry, de elmondod ki az az Eleanor?-néztem rá mosolyogva. Talán kicsit jobban is mosolyogtam, mint ahogy kellett volna de ez van. Harry ezt váltja ki belőlem.
-Louis barátnője!-mondta nevetve mire hatalmasra nyíltak a szemeim. Louisnak van barátnője?? Mármint nem úgy, nagyon helyes meg jó fej, de nem tudom van-e olyan lány aki hosszútávon elviseli. Ezek szerint van.
-Szeretnéd ha körbenéznénk mindenhol?-kérdezte mosolyogva, mert látta, hogy elbambultam.
-Igen!-bólogattam izgatottan.
Először a könyvtárba mentünk, ahol egy jó órát elidőztem. Imádom a könyveket.
Utána a játékterembe mentünk ahol szintén jól elvoltunk. (Harry próbált megtanítani csocsózni, hozzáteszem nem sok sikerrel)
És végül megnéztük a bowling pályát.
Utána a srácok szobája következett. Niallé kicsit furcsa volt. Volt egy nagy hűtő az ággyal szemben és két hatalmas szekrény, meg tükör.
Zayné nagyon vagány volt. Graffitik a falon, itt is hatalmas ágy. Egy nagy DJ pult és két nagy szekrény.
Louis-é. Hát eléggé színes volt. Mindenféle rajzfilmfigura volt a polcon, a falra pedig egy répa volt festve, és egy hatalmas polcon egyedül volt egy műanyag galamb.
Liam-é, maga volt a nyugalom. Halványzöld falak, három nagy szekrény, meg egy laptop volt az íróasztalán.
Harry-é tetszett a legjobban. Igazán fiús volt a szoba, de nagyon illett hozzá. (mivel fiú, ha milyen logikám van..pff)
Sötétkék fal, azon képek, nagy ágy, három szekrény, íróasztal, laptop,2 telefon és egy hatalmas lap TV.
-Na milyen Harry világa?-kérdezte nevetve.
-Tetszik!-mosolyogtam rá.
-Tényleg?-kérdezte.
-Igen! Illik hozzád!-kuncogtam.
-Szerintem is!-nevetett.(olyan cukiii)-Csak nem tudok rendet tartani a szekrényemben!-mondta és odalépett egy nagy szekrényhez, majd kinyitotta. Lavinaként ömlött ki belőle minden. Ruhák,cikők,focilabda(?) és még egy csomó hasonló dolog. ( Ha jól láttam 3 USB kábel is volt)
-Holnap miután hazajöttem.....-kezdtem bele de nem tudtam, folytatni, mert elfelejtettem Lou barátnőjének a nevét.
-Eleanor!-mondta nevetve. Hihetetlen, hogy belelát a fejembe.
-Igen, szóval Eleanorral, akkor segíthetek neked rendet tenni, ha gondolod.-mosolyogtam. Szeretek pakolászni, mindig is szerettem.
-Okés!-mondta.-Köszi!-és nyomott egy rövid puszit az arcomra.
-Nincs mit!-nevettem, majd kicsit el is pirultam. Kezdem azt hinni, hogy Harry tetszik nekem. Nagyonis!
Miután a fiúkkal megvacsoráztunk, (Hamburger és Pizza) lementem a szobámba és úgy döntöttem lefekszem. Bementem a fürdőbe, levetkőztem, majd beleültem a kádba. jó forró vizet engedtem és hagytam, hogy átjárja a testem. Miután már majdnem leázott a bőröm, kiléptem a kádból,leengedtem a vizet és magam köré csavartam a törölközőm. A szobából kilépve, kivettem a pizsamám a párnám alól (ott tartom, tudom furi..:D) és felvettem. Befeküdtem az ágyba és próbáltam elaludni. Nem ment.. Ilyenkor mindig gondolkozom. Most az életemre került a sor.
Egy szegény lány, akit megerőszakol a "főnöke", aztán megáll az édesanyja szíve. Emiatt az italozásba menekül és az eszméletét veszti. 5 kedves és gazdag srác talál rá, akik befogadják a hatalmas házukba. Lehet, hogy nem tettem semmit azért, hogy ide kerüljek, de Ő szerintük igen. Nem tudom miért néznek rám ennyire fel. Mintha valami "bölcs" lennék. Anyukám is mindig azt mondta, hogy különleges vagyok, csak még nem érzem. Harry is ezt mondta. Ezt én nem értem. Azért mert szegény "vagyok" nem vagyok különleges. Hirtelen a villany elkezdett fel-le kapcsolódni. Ő az! Itt van.
-Anyu?-kérdeztem és a szám elé tettem a kezem. Ekkor abbamaradt a villogás. Mi folyik itt? Ha anyu lenne "válaszolna" nekem.
Kis idő után, miután lenyugodtam, sikerült elaludnom. Kezdek itt félni....
~Talán végre boldog lehetek? Új arcok, új barátok és....és minden új.~Lizzie Cox
*Lizzie*
Megérkeztünk. Hát mit is mondjak, én még életemben nem laktam ekkora házban, sőt még nem is láttam ekkorát. Amint beléptünk az ajtón, Louis egyből a nyakamba ugrott, amit furcsálltam, de visszaöleltem.
-Végre visszajöttél hugi. Máááár úúúúúúgy hiáányoztál!-nyávogott mire felnevettem, és kiengedett a szorító öleléséből.
-Sziasztok!-intettem oda a többieknek akik a kanapén ülve TV-t néztek. Mit ne mondjak. Tudnak élni..giga nagy tál popcorn az asztalon, ahogy a lábuk is oda volt feltéve, hatalmas chipses zacskók és colás üvegek.
-Gyere megmutatom a szobádat!-mondta Harry és gyengéden elkapta az alkarom és levitt az alaksorba. Jéé, itt alaksor is van??!! Lementünk a lépcsőn ami egy rövidke folyosóhoz vezetett. Összesen 2 ajtó volt egymással szemben. Nem volt sötét mivel ahogy leértünk a mozgásérzékelős lámpák bevilágították a teret. Harry benyitott az egyik ajtón. Egy gyönyörű, lila színű, tökéletesen nagy és az ízlésemnek megfelelő szoba tárult elém. Egyből egy valami jutott eszembe amit ki is mondtam.
-Miért van itt lány szoba?-néztem kérdőn Harryre.
-Régen itt lakott velünk Liam egyik nővére, de kis idő múlva el is költözött. Így a szoba ránk maradt, illetve mostmár rád.-mosolygott.-Tetszik?-kérdezte.
-Hihetetlenül! Nagyon köszönök mindent Harry. tényleg!-mondtam és én sem tudom, hogyan lett hirtelen ennyi bátorságom de egy apró puszit nyomtam az arcára, mire aranyosan elmosolyodott.
-Lehozom a bőröndjeidet!-mondta és elindult felfelé én pedig végig simítottam a hatalmas franciaágyon. A szobából egy külön fürdőszoba nyílt, ami szintén gyönyörű volt.
Hihetetlen, hogy itt fogok élni. Anyuval hetente egyszer mindig kaparós sorsjegyet vettünk, hogy hátha szert teszünk egy kis pénzre. Mindhiába.. Erre most itt vagyok egy hatalmas házban, öt hihetetlenül jó fej sráccal.
-Itt is vagyok! Mondta és lehozta a 2 szakadt bőröndömet és a fiúk pedig nevetgélve hozták utána a dobozokat.
-Köszi fiúk!-mosolyogtam rájuk.
-Igazán nincsmit.-vihogott tovább Louis és fejbe vágta Niall-t, mire a szőke srác dühös, de mégis játékos szemmel nézett Lou-ra, aki futni kezdett.
-Most véééged van!-ordított Niall és elkezdte kergetni Louis-t. A szőke srácnak szerencséje volt, mivel Louis már a lépcső felénél hasra esett, Niall pedig ráült és levette a pulcsiját majd azzal kezdte ütni Louis-t.
-Mindig ilyenek?-kérdeztem nevetve Harryt, aki csak vihogva bólogatott. Te jó ég! (:D)
-Na mi hagyunk kipakolni, ha bármire szükséged van kiabálj nyugodtan.-kuncogott Harry.
-Szerintem nem hallanád meg tőlük.-mondtam és a két ordibáló lükére mutattam, mire Harry felnevetett. Mindenki kilépett a szobámból, én pedig becsuktam az ajtót és felsóhajtottam.
A ruháimat bepakoltam az ággyal szemben lévő szekrénybe, a bőröndöket pedig a tetejére tettem.
Melltartókat, bugyikat, zoknikat a fiókba. A fényképeket pedig a sminkasztalra (?) tettem. Nem értem. Minek nekem smink asztal? Nem is szoktam magam sminkelni. Talán majd egyszer nekikezdek, de az szerintem nem mostanában lesz, ezért ott kaptak helyet a képek. szépen minden a helyére tettem, majd a dobozokat összehajtottam és becsúsztattam az ágy alá.
-Tökéletes!-mondtam magamnak, de úgy éreztem mintha valaki lélekben ott lenne velem. Tudtam, hogy anya itt van és ezért inkább neki mondtam.
-Hiányzol!-suttogtam halkan, majd egy kis könnycsepp is kibuggyant, mire valami mintha megsimította a vállam. Azt hittem, hogy Harry az, vagy valamelyik fiú, de mikor megfordultam senki nem volt ott. Talán tényleg itt van?
-Te vagy az?-kérdeztem bizonytalanul és letöröltem a könnyeimet. A függönyök hirtelen mozogni kezdtek, pedig az ablak nem volt nyitva. Itt van! Anya itt van velem! Nem féltem, éreztem, hogy nem akar semmi rosszat, csak figyelni rám és kommunikálni velem. Vagy csak megbolondultam...
Már nagyon kíváncsi voltam, hogy mit rejt a másik ajtó az alaksorban ezért mikor kiléptem a szobámból egyből a szemben lévő kilincsre tettem a kezem. Benyitottam és nem hittem a szememnek. Nem volt világos, csak néhány villany világított a falon oldalt. Egy moziterem volt! Hihetetlen. Hatalmas nagy vászon, piros székek, popcorn autómata, Colá-s hűtő.
-Tetszik?-ért hozzá a kezemhez valaki. A puha kezéből és a hangjából egyből rájöttem, hogy Harry az.
-Nagyon menő!-nevettem.
-Szerintünk is! És még a játéktermet, a bowling pályát, a medencét, meg a könyvtárat nem is láttad!-nevettem fel a sorolás közben. Hogy mi?? Könyvtár? Saját könyvtáruk van?? OMG!! (*-*)
-Látom ti aztán jól éltek!-kuncogtam.
-És mától te is!-küldött felém egy bíztató mosolyt.
-Szeretnéd valamelyiket megnézni?-kérdezte nevetve, mert látta hogy elállt a szavam. Nagyon oda voltam a könyvtárért, de én mégis a medencét szerettem volna először megnézni. Jut eszembe.. Brad harapásai a testem még mindig látszottak, de ezt ők nem látták mivel ruha fedte őket.
-Na gyere megmutatom!-mondta és megint maga után húzótt, de ezúttal rákulcsolta az ujjait az enyémekre. Soha nem éreztem még ilyet, de egy-két pillangó csapkodni kezdett a gyomromban.
Eléggé furcsálltam, hogy nem mentünk fel az alaksorból, de itt több ajtó nincsen. Harry a falon tapogatózott és végül megtalálta a gombot. Egy gomb ami kinyitotta az ajtót. Úgy eglepődtem, hogy tátva maradt a szám. Egy hatalmas medence, mellette Jakuzzi, ettől balra szauna és 8 öltöző kabin.
-Látom tetszik! Holnap fürdünk egyet ugye? Ígérd meg!!-könyörgött és kiskutyapofit vágott, aminek nem tudtam volna ellenállni, ha nem lenne tele a testem harapásokkal és lila foltokkal. Ki kellett találnom valami ésszerű magyarázatot...Meg is van!
-Szívesen jönnék, de nincs fürdőruhám.-mosolyogtam.
-Akkor felhívom Eleanor-t és elmentek reggel vásárolni! Nincs vita!-mondta és kikutatta a zsebéből a telefonját, nyomkodott rajta valamit, majd a füléhez emelte.
-Szia Böfi!-mondta Harry a telefonba, én pedig a becenév hallatán elmosolyodtam.
-Tudod meséltem neked Liz-ről.-kezdett bele.
-Holnap délelőtt elmennétek vásárolni, mit szólsz?-kérdezett bele a telefonba, majd miután válaszoltak neki, gondolom én felnevetett, majd elköszönt.
-Ez letudva, holnap Eleanorral mész vásárolni.-mosolygott rám.
-Köszi Harry, de elmondod ki az az Eleanor?-néztem rá mosolyogva. Talán kicsit jobban is mosolyogtam, mint ahogy kellett volna de ez van. Harry ezt váltja ki belőlem.
-Louis barátnője!-mondta nevetve mire hatalmasra nyíltak a szemeim. Louisnak van barátnője?? Mármint nem úgy, nagyon helyes meg jó fej, de nem tudom van-e olyan lány aki hosszútávon elviseli. Ezek szerint van.
-Szeretnéd ha körbenéznénk mindenhol?-kérdezte mosolyogva, mert látta, hogy elbambultam.
-Igen!-bólogattam izgatottan.
Először a könyvtárba mentünk, ahol egy jó órát elidőztem. Imádom a könyveket.
Utána a srácok szobája következett. Niallé kicsit furcsa volt. Volt egy nagy hűtő az ággyal szemben és két hatalmas szekrény, meg tükör.
Zayné nagyon vagány volt. Graffitik a falon, itt is hatalmas ágy. Egy nagy DJ pult és két nagy szekrény.
Louis-é. Hát eléggé színes volt. Mindenféle rajzfilmfigura volt a polcon, a falra pedig egy répa volt festve, és egy hatalmas polcon egyedül volt egy műanyag galamb.
Liam-é, maga volt a nyugalom. Halványzöld falak, három nagy szekrény, meg egy laptop volt az íróasztalán.
Harry-é tetszett a legjobban. Igazán fiús volt a szoba, de nagyon illett hozzá. (mivel fiú, ha milyen logikám van..pff)
Sötétkék fal, azon képek, nagy ágy, három szekrény, íróasztal, laptop,2 telefon és egy hatalmas lap TV.
-Na milyen Harry világa?-kérdezte nevetve.
-Tetszik!-mosolyogtam rá.
-Tényleg?-kérdezte.
-Igen! Illik hozzád!-kuncogtam.
-Szerintem is!-nevetett.(olyan cukiii)-Csak nem tudok rendet tartani a szekrényemben!-mondta és odalépett egy nagy szekrényhez, majd kinyitotta. Lavinaként ömlött ki belőle minden. Ruhák,cikők,focilabda(?) és még egy csomó hasonló dolog. ( Ha jól láttam 3 USB kábel is volt)
-Holnap miután hazajöttem.....-kezdtem bele de nem tudtam, folytatni, mert elfelejtettem Lou barátnőjének a nevét.
-Eleanor!-mondta nevetve. Hihetetlen, hogy belelát a fejembe.
-Igen, szóval Eleanorral, akkor segíthetek neked rendet tenni, ha gondolod.-mosolyogtam. Szeretek pakolászni, mindig is szerettem.
-Okés!-mondta.-Köszi!-és nyomott egy rövid puszit az arcomra.
-Nincs mit!-nevettem, majd kicsit el is pirultam. Kezdem azt hinni, hogy Harry tetszik nekem. Nagyonis!
Miután a fiúkkal megvacsoráztunk, (Hamburger és Pizza) lementem a szobámba és úgy döntöttem lefekszem. Bementem a fürdőbe, levetkőztem, majd beleültem a kádba. jó forró vizet engedtem és hagytam, hogy átjárja a testem. Miután már majdnem leázott a bőröm, kiléptem a kádból,leengedtem a vizet és magam köré csavartam a törölközőm. A szobából kilépve, kivettem a pizsamám a párnám alól (ott tartom, tudom furi..:D) és felvettem. Befeküdtem az ágyba és próbáltam elaludni. Nem ment.. Ilyenkor mindig gondolkozom. Most az életemre került a sor.
Egy szegény lány, akit megerőszakol a "főnöke", aztán megáll az édesanyja szíve. Emiatt az italozásba menekül és az eszméletét veszti. 5 kedves és gazdag srác talál rá, akik befogadják a hatalmas házukba. Lehet, hogy nem tettem semmit azért, hogy ide kerüljek, de Ő szerintük igen. Nem tudom miért néznek rám ennyire fel. Mintha valami "bölcs" lennék. Anyukám is mindig azt mondta, hogy különleges vagyok, csak még nem érzem. Harry is ezt mondta. Ezt én nem értem. Azért mert szegény "vagyok" nem vagyok különleges. Hirtelen a villany elkezdett fel-le kapcsolódni. Ő az! Itt van.
-Anyu?-kérdeztem és a szám elé tettem a kezem. Ekkor abbamaradt a villogás. Mi folyik itt? Ha anyu lenne "válaszolna" nekem.
Kis idő után, miután lenyugodtam, sikerült elaludnom. Kezdek itt félni....
2013. augusztus 25., vasárnap
~2. fejezet
~Mi történt?
~Talán ők segíthetnek...~Lizzie Cox
*Lizzie*
-Sziaa! Felébredtél?-hajolt egy srác az arcomba de még csak homályosan láttam.
-Szia! Hol vagyok??-kérdeztem és dörzsöltem a szememet, mikor ránéztem. Gyönyörű, göndör haj. Csillogó zöld szemek és elképesztő mosoly! Így tudom elsőre jellemezni.
-Mi történt veled?-kérdezte aggódva és a mosoly pillanatok alatt eltűnt az arcáról.
-Nem tudom.-sóhajtottam.-Álmodom?-kérdeztem és hunyorogva ránéztem a fiúra.
-Nem hinném!-nevetett fel.-Nagyon meggyötörtnek tűnsz...-halkult el a hangja.
-Az is vagyok...-mondtam és elcsuklott a hangom. Egy apró könnycseppet is elmorzsoltam, amikor egy kéz hozzáért az arcomhoz. Mire én elhúzódtam. Félek az érintésektől Brad óta...
-Mi a baj?-kérdezte.
-Annyi minden történt velem az elmúlt 2 napban, hogy az italozásba menekültem. pedig nincs is pénzem, hogy ilyenekre költsek. Olyan idióta vagyok!-temettem az arcom a tenyerembe.-Mit gondolhat most rólam?-bámultam magam elé.
-Kicsoda?-nézett rám erősen szemembe fúrta a tekintetét.
-Anyukám.-és itt végleg eltört a mécses. Sírtam, sőt zokogtam.
-Ne! Ne sírj kérlek. Hol van anyud? Odaviszlek!-mondta és felállt megkeresni a kocsikulcsát.
-Nincs itt..elment-sírtam tovább.
-Jézusom! Ne haragudj!-kapott észbe.-Segíthetek valamiben?-ült le mellém és megsimította a combom.
-Ne érj hozzám kérlek!-szipogtam.
-Jajj ne haragudj!-húzta el a kezét.
-Hogy hívnak?-kérdezte kis idő után.
-Lizzie Cox.-szipogtam.
-Harry Styles.-mondta és egy szomorú mosolyra húzta a száját.
-Tényleg nagyon sajnálom mai veled történt.-vett egy mély levegőt.-Nem vagy éhes? A srácok most csináltak reggelit.-mosolygott rám.
-De, köszönöm szépen.-mondtam és feltápászkodtam. Nagyon fájt a fejem.
-Előtte megmutatnád, hol a mosdó?-kérdeztem szégyenlősen.
-Persze! Itt kimész a szobából és rögtön szembe.-mosolygott. -Lent várunk.-mondta és kiment, én pedig a mosdó felé vettem az irányt.
Beléptem és belenéztem a tükörbe. Karikás szemek, meggyötört arc és kócos haj. Gyönyörűen néztem ki..ch! Megmostam az arcom és a kezemmel megigazgattam a hajam. Ez a srác, Harry. Olyan kedves velem...
Mikor a fürdőben végeztem elindultam lefelé a lépcsőn. egy hatalmas nappaliban találtam magam. Sehol senki, de nagyon nagy zajt és nevetéseket hallottam az egyik ajtó mögül. Félve oda léptem, majd benyitottam. 5 fiatal mosolygós sráccal találtam szembe magam, az egyik Harry volt.
-Sziaaaaa!-ordították és nevetve integettek nekem.
-Sziasztok. Lizzie vagyok!-mondtam félve.
-Ne félj! Nem harapunk!-ugrott elém egy barna hajú srác, Superman-es pólóban. Elkapta az alkarom és odahúzott az asztalhoz.
-Csüccs!-mondta és kihúzta nekem a széket.
-Köszi!-mondtam mosolyogva.
-Hány éves vagy hmm...nymm...hmm!-mondta a szőke srác teli szájjal, mire kuncogtam egy kicsit.
-19.-mondtam.
-Tessék!-tett le elém egy másik barna hajú srác egy tányér palacsintát.
-Köszönöm!-mosolyogtam rá. Csak ültem és bámultam őket. lehet ők lesznek az első barátaim? Olyan jó fejnek tűnnek. De nem akarok megint csalódni. Hiányzik az, hogy anya megmondja mit tegyek...nagyon!
-Hahó Liz! Itt vagy?-kérdezte egy fekete hajú srác aki eddig csendben evett!.
-Ja, igen bocsi! Csak elgondolkodtam!-mondtam és elpirultan a hajamat csavargattam.
-Nem is eszel?-nézett rám az egyik barna hajú srác, akitől a palacsintát kaptam.
-De! Tényleg bocsi!-mondtam és kínosan elnevettem magam, majd elkezdtem enni. Úgy néztem rám, mint akik nem is tudom mit látnak.
-Mi olyan érdekes azon ahogy eszem?-kérdeztem nevetve.
-Hallod te csaj! Még be sem mutatkoztunk!-ugrott mellém a hiperaktív barna hajú srác.
-Louis vagyok! A hiperaktív!-mondta és meghajolt előttem, mintha én lennék a királynő mire én elnevettem magam.
-Liam a nevem kisasszony! Az udvarias!-mondta a másik barna hajú és kezet csókolt nekem.
-Niall vagyok! Az éhenkórász!-nevetett és ő is meghajolt előttem.
-Zayn vagyok! Az egoista!-mondta mosolyogva és elővett a zsebéből egy tükröt, majd valami olyat motyogott magának, hogy "Igen! Ma is jól nézel ki".
-Harry vagyok, de ezt már tudod! A szívtipró!-mondta és egy puszit nyomott az arcomra, mire elpirultam.
-Hát..-nevettem.- Ilyen bemutatkozást sem láttam még!-mondtam mire elnevették magukat.
-Egyééél!-mondta Louis és elkezdett mellettem ugrálni.
-Okééé!-nevettem rá, majd elfogyasztottam a reggelimet.
-Lizzie!! Gyere!-mondta és kihúzott a nappaliba.
-Csüccs! Megint!-nevetett és leültetett a kanapéra. A fiúk pedig sorban kirohantak a konyhából és leültek körém. Louis és Zayn mellém. Harry az egyik puffra, Niall a másikra. Zayn pedig a babzsákfotelbe, amin egy nagy piros Z betű volt.
-Mesélj magadról!-kiáltott rám Louis.
-Imádtam őt. Ő volt a mindenem. Sosem voltak barátaim, helyettük mindent anyuval beszéltem meg!-mondtam és láttam az arcukon a sajnálatot.
~Talán ők segíthetnek...~Lizzie Cox
*Lizzie*
-Sziaa! Felébredtél?-hajolt egy srác az arcomba de még csak homályosan láttam.
-Szia! Hol vagyok??-kérdeztem és dörzsöltem a szememet, mikor ránéztem. Gyönyörű, göndör haj. Csillogó zöld szemek és elképesztő mosoly! Így tudom elsőre jellemezni.
-Mi történt veled?-kérdezte aggódva és a mosoly pillanatok alatt eltűnt az arcáról.
--Nem tudom.-sóhajtottam.-Álmodom?-kérdeztem és hunyorogva ránéztem a fiúra.
-Nem hinném!-nevetett fel.-Nagyon meggyötörtnek tűnsz...-halkult el a hangja.
-Az is vagyok...-mondtam és elcsuklott a hangom. Egy apró könnycseppet is elmorzsoltam, amikor egy kéz hozzáért az arcomhoz. Mire én elhúzódtam. Félek az érintésektől Brad óta...
-Mi a baj?-kérdezte.
-Annyi minden történt velem az elmúlt 2 napban, hogy az italozásba menekültem. pedig nincs is pénzem, hogy ilyenekre költsek. Olyan idióta vagyok!-temettem az arcom a tenyerembe.-Mit gondolhat most rólam?-bámultam magam elé.
-Kicsoda?-nézett rám erősen szemembe fúrta a tekintetét.
-Anyukám.-és itt végleg eltört a mécses. Sírtam, sőt zokogtam.
-Ne! Ne sírj kérlek. Hol van anyud? Odaviszlek!-mondta és felállt megkeresni a kocsikulcsát.
-Nincs itt..elment-sírtam tovább.
-Jézusom! Ne haragudj!-kapott észbe.-Segíthetek valamiben?-ült le mellém és megsimította a combom.
-Ne érj hozzám kérlek!-szipogtam.
-Jajj ne haragudj!-húzta el a kezét.
-Hogy hívnak?-kérdezte kis idő után.
-Lizzie Cox.-szipogtam.
-Harry Styles.-mondta és egy szomorú mosolyra húzta a száját.
-Tényleg nagyon sajnálom mai veled történt.-vett egy mély levegőt.-Nem vagy éhes? A srácok most csináltak reggelit.-mosolygott rám.
-De, köszönöm szépen.-mondtam és feltápászkodtam. Nagyon fájt a fejem.
-Előtte megmutatnád, hol a mosdó?-kérdeztem szégyenlősen.
-Persze! Itt kimész a szobából és rögtön szembe.-mosolygott. -Lent várunk.-mondta és kiment, én pedig a mosdó felé vettem az irányt.
Beléptem és belenéztem a tükörbe. Karikás szemek, meggyötört arc és kócos haj. Gyönyörűen néztem ki..ch! Megmostam az arcom és a kezemmel megigazgattam a hajam. Ez a srác, Harry. Olyan kedves velem...
Mikor a fürdőben végeztem elindultam lefelé a lépcsőn. egy hatalmas nappaliban találtam magam. Sehol senki, de nagyon nagy zajt és nevetéseket hallottam az egyik ajtó mögül. Félve oda léptem, majd benyitottam. 5 fiatal mosolygós sráccal találtam szembe magam, az egyik Harry volt.
-Sziaaaaa!-ordították és nevetve integettek nekem.
-Sziasztok. Lizzie vagyok!-mondtam félve.
-Ne félj! Nem harapunk!-ugrott elém egy barna hajú srác, Superman-es pólóban. Elkapta az alkarom és odahúzott az asztalhoz.
-Csüccs!-mondta és kihúzta nekem a széket.
-Köszi!-mondtam mosolyogva.
-Hány éves vagy hmm...nymm...hmm!-mondta a szőke srác teli szájjal, mire kuncogtam egy kicsit.
-19.-mondtam.
-Tessék!-tett le elém egy másik barna hajú srác egy tányér palacsintát.
-Köszönöm!-mosolyogtam rá. Csak ültem és bámultam őket. lehet ők lesznek az első barátaim? Olyan jó fejnek tűnnek. De nem akarok megint csalódni. Hiányzik az, hogy anya megmondja mit tegyek...nagyon!
-Hahó Liz! Itt vagy?-kérdezte egy fekete hajú srác aki eddig csendben evett!.
-Ja, igen bocsi! Csak elgondolkodtam!-mondtam és elpirultan a hajamat csavargattam.
-Nem is eszel?-nézett rám az egyik barna hajú srác, akitől a palacsintát kaptam.
-De! Tényleg bocsi!-mondtam és kínosan elnevettem magam, majd elkezdtem enni. Úgy néztem rám, mint akik nem is tudom mit látnak.
-Mi olyan érdekes azon ahogy eszem?-kérdeztem nevetve.
-Hallod te csaj! Még be sem mutatkoztunk!-ugrott mellém a hiperaktív barna hajú srác.
-Louis vagyok! A hiperaktív!-mondta és meghajolt előttem, mintha én lennék a királynő mire én elnevettem magam.
-Liam a nevem kisasszony! Az udvarias!-mondta a másik barna hajú és kezet csókolt nekem.
-Niall vagyok! Az éhenkórász!-nevetett és ő is meghajolt előttem.
-Zayn vagyok! Az egoista!-mondta mosolyogva és elővett a zsebéből egy tükröt, majd valami olyat motyogott magának, hogy "Igen! Ma is jól nézel ki".
-Harry vagyok, de ezt már tudod! A szívtipró!-mondta és egy puszit nyomott az arcomra, mire elpirultam.
-Hát..-nevettem.- Ilyen bemutatkozást sem láttam még!-mondtam mire elnevették magukat.
-Egyééél!-mondta Louis és elkezdett mellettem ugrálni.
-Okééé!-nevettem rá, majd elfogyasztottam a reggelimet.
-Lizzie!! Gyere!-mondta és kihúzott a nappaliba.
-Csüccs! Megint!-nevetett és leültetett a kanapéra. A fiúk pedig sorban kirohantak a konyhából és leültek körém. Louis és Zayn mellém. Harry az egyik puffra, Niall a másikra. Zayn pedig a babzsákfotelbe, amin egy nagy piros Z betű volt.
-Mesélj magadról!-kiáltott rám Louis.
-Hát. Mit meséljek.. egy szegény lány vagyok, akinek az elmúlt két nap volt az élete legrosszabb időszaka. Amúgy egy könyvesboltban dolgoztam tegnapelőttig és az anyukámmal éltem tegnapig.-mondtam szomorúan.
-Mindig éheztünk. Apukámat sosem ismertem, anyu pedig nem keresett sokat sosem. Én segítettem neki mindenben, ő pedig nekem. Csak mi voltunk egymásnak..most pedig egyedül vagyok!-mondtam és egy szomorút sóhajtottam.
-Mi itt vagyunk neked!-mondta Louis és fél karral átölelt, mire könnyes szemmel elmosolyodtam.
-Mi leszünk a testvéreid!-nevetett fel Zayn.
-Köszönöm!-mondtam és kifolyt egy könnycsepp.
-Ne sírj hugii!-törölte le az arcom Louis. Furcsa módon az ő érintése nem zavart, úgy mint Harryé.
-Bocsi!-nevettem.-Hazavinnétek?-kérdeztem halvány mosollyal az arcomon.
-Itthon vagy!-mondta Zayn.
-Nem, dehogyis! Ezt nem szabad!-mondtam és felálltam.
-De igen!-mondta Harry!-Már eldöntöttük! Itt fogsz velünk lakni Lizzie!-mondta mosolyogva.
-De..-kezdtem bele.
-Semmi de!-mondta Louis mosolyogva.
-Köszönök mindent fiúk!-mondtam mosolyogva.-De...-kezdtem megint bele.
-Mi de?-fürkészett Louis.
-Akkor is haza szeretnék menni egy kicsit..-sóhajtottam.
-Elviszlek! Legalább össze pakolja a cuccait!-fordult a fiúk felé, akik egyet értően bólintottak.
-Siess vissza hugii!-mondta Louis, én pedig elnevettem magam. Itt fogok lakni? Én? Te jó ég!
-Gyere!-mondta és elindult valószínűleg a bejárati ajtó felé. Felvette a cipőjét és odaadta az enyémet is. (Valószínűleg este levették rólam). Aztán beültünk a nagy fekete Range Rover-be (Harry dicsekedett vele mielőtt beszálltam).
-Anyu illata van!-emeltem fel egy párnát. Mire Harry elmosolyodott. Tovább pakolásztunk, amikor a nagy fényképes dobozhoz értem. Sóhajtottam egy nagyot, majd leültem a kanapéra és elkezdtem nézegetni az első albumot. Harry is csatlakozott.
Kiskori fényképek...
Harry jóket kuncogott rajtuk, én pedig mosolyogva nézegettem és lapozgattam az albumokat.
A képek nézegetésével jól elment az idő, sötétben kezdtük el bepakolni a dobozokat a kocsiba.
Mikor minden doboz bent volt leültünk a kanapéra szusszanni egyet.
-Huh..ez kemény volt!-nevetett Harry.
-Igen.-sóhajtottam.-De nekem az egész életem az volt.-mondtam, Harry pedig arcáról pedig lehervadt a mosoly.
-De mostantól más lesz! Mi segítünk neked! Megmutatjuk milyen az élet, ha nem vagy szegény.-mosolygott Harry.
-Én nekem mindegy az anyagi helyzetem. Csak jól érezzem magam a bőrömben.-mondtam és elmosolyodtam.
-Jól fogod!.-mosolygott.-Figyelj! Elintéztem anyukád temetését!-mondta komolyra fordítva a szót.
-Hogy...mi-micsoda?-dadogtam és megint könny szökött a szemembe. Nekem nem lett volna ehez erőm, úgyhogy hihetetlenül hálás voltam Harrynek.
-Köszönöm! Tényleg! Olyan kedvesek vagytok velem, pedig nem is ismertek..-mondtam.
-De úgy érezzük, mintha már ezer éve ismernénk! Amikor rád találtam megijedtem, de láttam, hogy lélegzel ezért felvittelek az egyik szobába. Reggel ott vártam, hogy felébredj, mert be akartalak mutatni a fiúknak. Már akkor éreztem, hogy te egy erős és különleges lány vagy!-mondta. A szavai a szívemig hatoltak. Símogatott a hanjga. Én pedig csak mosolyogtam.
A kocsiban ültünk és elindultunk az új otthonom felé. De furi ezt kimondani.
-Miért zavar ha hozzád érek?-kérdezte és egyik kezét a kormányról, a combomra helyezte.
-Ne haragudj! De valamiért zavaró.-mondtam és eltoltam a kezét.
-Louis-é miért nem zavar?-kérdezte és úgy tűnt mintha ideges lenne.
-Nem tudom! Hanyagolhatnánk ezt a témát??-emeltem feljebb a hangom. Fogalmam sincs miért. Valamiért amikor Harry hozzámért, furcsa érzés töltött el. Nem rossz, hanem jó..furcsán jó!
-Miért nem akarsz beszélni róla?-nézett a szemembe majd vissza az útra.
-Mert nem akarok rá emlékezni!-mondtam a Brad-es ügyre célozva és le sem vettem a szemem az útról.
-Nem bízol bennem?-hangja csalódott volt.
-Nem erről van szó! Friss és rossz élmény! Még nem állok rá készen, hogy elmondjam.-mondtam sóhajtva és a combjára tettem a kezem, hogy ne haragudjon. Megsimítottam és visszahúztam, mire mosolyra húzta a száját.
-Majd, ha készen állsz szívesen meghallgatlak!-mondta és rám mosolygott.
-Te leszel az első aki megtudja!-mondtam nevetve, mire ő is felnevetett. az út innentől kezdve csendben telt. Új élet, vigyázz, JÖVÖK!
2013. augusztus 16., péntek
~1. fejezet
~A legszörnyűbb nap az életemben
~Megtörtént minden amit sosem akartam. Utálok élni!~ Lizzie
*Lizzie*
Ma szokás szerint a könyves boltban voltam dolgozni. Mivel nem volt vendég leültem az egyik kis fotelbe, felemeltem az egyik kedvenc könyvem és elkezdtem olvasni. Nagyon belemerülhettem a könyvbe, mert Brad már épp zárni akart, mikor felnéztem.
-Jajj, bocsi!-mondtam mentegetőzve és azonnal a táskámért siettem.
-Semmi baj!-mondta és megvárt az ajtóban, majd kívülről bezárta az üzletet.-Figyelj Lizzie! Nem jönnél el velem inni egy kávét?-kérdezte mosolyogva. Erre a mosolyra nem mondhattam nemet. Dobtam egy sms-t anyunak és beültem Brad mellé az autójába. Sosem ültem még autóban, csak buszon.
-Mesélj egy kicsit magadról!-mondtam rövid idő után. Elmondta,hogy 22 éves. Modellkedik a könyvesbolt mellett ami az apukájáé. De gáz, hogy ezt nem tudtam pedig ott dolgozom. Megemlítette, hogy anyukája az AVON-nál dolgozik és hogy 4 éve még Amerikában laktak.
-Az jó lehetett. Milyen volt bele szokni a londoni életbe?-kérdeztem.
-Nem volt könnyű, de megszokható!-mosolygott rám, majd megállította az autót és kiszálltunk.
-Meghívlak!-mosolygott amikor elővettem a pénztárcám.
-Köszönöm!-mosolyogtam vissza félénken és leültünk egy két személyes asztalhoz.
-Mit kérnek?-lépett mellénk a pincér.
-Két kávét!-mondta Brad.
-Tényleg köszönöm!-mondtam kis idő után.
-Tényleg nincs mit!-kuncogott egy kicsit.-Mikor beszéltél utoljára fiúval?-váltotta komolyra a témát.
-5 éve amikor, nekem jött egy srác az utcán és bocsánatot kért.-mondtam és egy szomorú mosolyt varázsoltam az arcomra, miközben megérkezett a kávénk. Belekortyoltam és vártam Brad reakcióját.
-Nagyon sajnálom Liz! Te egy igazán gyönyörű lány vagy. Nem is értem a fiúkat, miért nem másznak rád amint meglátnak.-mondta a fejét csóválva, de a szemében vad csillogást fedeztem fel, ami megijesztett.
-Mert látják a külsőmön az anyagi helyzetem!- mondtam és felálltam, jelezve, hogy indulnék.
-Várj elviszlek!-kapta el a karomat.
-Rendben köszönöm!-mondtam, mert igazán nem szeretek sötétben buszozni. Kifizette a kávékat és beültünk a kocsiban. Kicsit el gondolkodtam azokon amiket mondott. Miért kellenék pont én a fiúknak? Én, aki szegény és félénk vagyok. Mikor ezeken gondolkoztam, észrevettem, hogy nem arra megyünk amerre lakom.
-Én nem erre lakom!-mondtam és reméltem, hogy csak eltévesztette.
-De én igen!-mosolygott kajánul.
-De én haza akarok menni!-mondtam idegesen és már könnybe is lábadt a szemem.
-Sajnálom szivi, de te most velem jössz!-mondta nevetve.
-Jó ha nem állsz meg kiugrok!-ordítottam el magam és a "kilincshez" nyúltam amikor kattant a zár, jelezve, hogy bezárták a kocsiajtót.
-Bunkó!-orítottam.-Azonnal engedj el!-kiabáltam.
-Sajnááálooom!-mondta mintha tényleg szomorú lenne és tovább vezetett, majd lekanyarodott és megálltunk. Mosolyogva kiszállt az autóból és az én ajtómhoz sietett. Hiába ütöttem és sikítoztam, nem eresztett. A kezében tartott és befogta a számat. A vonaglásom hangos nevetést váltott ki belőle.
Egy hatalmas hálószobában kötöttünk ki, amikor ledobott az ágyra és vadul csókolgatni kezdett, hiába ütöttem karmoltam. Túl gyenge voltam, de nem hagytam abba.
-Fejezd be!-pofozott fel. Az ütés helye erősen égett, én pedig sírni kezdtem.
Letépte rólam a felsőmet és vadul harapdálni kezdte a hasam, néhol a vérem is kibuggyant, amikor rúgtam egyet. Ő hátrált egy kicsit, majd felnevetett és elkapott mikor futni kezdtem.
-Nem mész te sehova. Egy jó tanács, ha nem ellenkezel annyira nem fog fájni!-mondta kajánul és visszadobott az ágyra.
Letépte a melltartómat és a nadrágomat is. Már nem tudtam ellenkezni. Nem volt erőm.
Mikor letépte a bugyimat összerezzentem. Levetkőzött és a fejem az ágaskodó férfiasságához nyomta. Becsuktam a szemem és megtettem, amit nyögésekkel jutalmazott. A hajamnál fogva rántott vissza az ágyra és vadul szétnyitotta a lábaimat. Nem volt előjáték, nem figyelt oda arra, hogy még szűz vagyok. Semmi érzelem, csak vad és durva bánásmód. Erősen belém hatolt mire felsikítottam, ez egy rémálom...
Miután kielégült, hozzám vágta a ruháimat és még egyszer felpofozott, de ezúttal erősebben. Összeestem és négykézláb sírva kimentem az ajtón, ülve felöltöztem ugynais felállni nem tudtam. Kikúsztam az utcára és elindultam ez egyik irányba. Az utcán nem volt senki így nem bámultak meg amiért kúszom. Mindenem fájt, utáltam őt! Sírtam és felerőlködtem magam egy padra, majd sírva lefeküdtem. Nem tudom, hol vagyok, de remélhetőleg reggelre tudok majd járni és találok egy buszmegállót!
Reggel mikor felébredtem már tudtam járni de csak sántítva. Azt hittem semmim nem fog jobban fájni, mint tegnap, de tévedtem. Minden egyes harapás és ütés fájt és rendesen meg is látszott. Fájt...nagyon! Ekkor megláttam egy buszmegállót és odarohantam. 10 perc múlva meg is érkezett a busz.Felszálltam és nem is kellett sok idő haza értem. Felmentem a lépcsőkön és akkor megláttam, hogy az ajtó tárva nyitva és fehér ruhás emberek rohangálnak ki-be.
-Mi történt?-rohantam oda sírva.
-Lizzie?-kérdezte egy orvosnak kinéző férfi.
-Igen!-mondtam türelmetlenül és előtört belőlem a zokogás.
-Sajnálom és őszinte részvétem! Az édesanyjának tegnap megállt a szíve.-mondta és sajnálkozóan nézett rám, én pedig sírva rogytam a földre. Nem...nem lehet igaz. Ő volt a mindenem, a barátom, az anyukám, a testőröm. Mit kezdek én nélküle?
-Hol van?-kérdeztem szipogva.
-Most vitte el a hullaszállító!-mondta az orvos, mire még jobban kitört belőlem a sírás. Nem, nem lehet!
Nem tudtam mit tegyek de az orvos megragadott és levitt az emeletről beültetett egy kocsiba, és elvitt a hullaszállító után.
-Köszönöm!-nyögtem ki. Csak egy mosoly volt a válasza.
Megálltunk és bevezetett egy épületbe, majd egy szobába. Egy fehér lepedővel volt letakarva. Lefagytam. Egyedül voltam a szobában, vele!
Lehatottam a fejéről a lepedőt és megsimítottam a hideg és fakó arcát.
-Szeretlek anyu!-mondtam és megpusziltam, mikor belépett az orvos.
-Sajnálom de mennünk kell!-mondta de én nem indultam.
-Jöjjön!-fogta meg a karom és kihúzott a szobából és hazavitt.
Bementem és leültem a kanapéra. Csak bámultam magam elé órákon keresztül. Mikor olyat tettem amit még sohasem. Felálltam és elindultam, egy.....egy...szórakozóhelyre. Muszáj volt, hogy igyak. Mindenki azt mondja, hogy aki iszik az felejt. Én most felejteni akarok, de nagyon!
Sokan megbámultak, gondolom a ruhám és a sebeim miatt, utána pedig csak ittam...ittam...és ittam!
Mikor már nagyon rossz állapotban voltam elindultam, tényleg elfelejtettem minden rosszat amit az elmúlt két napban átéltem. Ekkor összeestem...kúszva elindultam a tőlem nem messze levő ház kerítése felé, aminek egy csengő volt az oldalán. Próbáltam feltápászkodni, hogy megnyomjam, de már késő volt. Elvesztettem az eszméletem...
~Megtörtént minden amit sosem akartam. Utálok élni!~ Lizzie
*Lizzie*
Ma szokás szerint a könyves boltban voltam dolgozni. Mivel nem volt vendég leültem az egyik kis fotelbe, felemeltem az egyik kedvenc könyvem és elkezdtem olvasni. Nagyon belemerülhettem a könyvbe, mert Brad már épp zárni akart, mikor felnéztem.
-Jajj, bocsi!-mondtam mentegetőzve és azonnal a táskámért siettem.
-Semmi baj!-mondta és megvárt az ajtóban, majd kívülről bezárta az üzletet.-Figyelj Lizzie! Nem jönnél el velem inni egy kávét?-kérdezte mosolyogva. Erre a mosolyra nem mondhattam nemet. Dobtam egy sms-t anyunak és beültem Brad mellé az autójába. Sosem ültem még autóban, csak buszon.
-Mesélj egy kicsit magadról!-mondtam rövid idő után. Elmondta,hogy 22 éves. Modellkedik a könyvesbolt mellett ami az apukájáé. De gáz, hogy ezt nem tudtam pedig ott dolgozom. Megemlítette, hogy anyukája az AVON-nál dolgozik és hogy 4 éve még Amerikában laktak.
-Az jó lehetett. Milyen volt bele szokni a londoni életbe?-kérdeztem.
-Nem volt könnyű, de megszokható!-mosolygott rám, majd megállította az autót és kiszálltunk.
-Meghívlak!-mosolygott amikor elővettem a pénztárcám.
-Köszönöm!-mosolyogtam vissza félénken és leültünk egy két személyes asztalhoz.
-Mit kérnek?-lépett mellénk a pincér.
-Két kávét!-mondta Brad.
-Tényleg köszönöm!-mondtam kis idő után.
-Tényleg nincs mit!-kuncogott egy kicsit.-Mikor beszéltél utoljára fiúval?-váltotta komolyra a témát.
-5 éve amikor, nekem jött egy srác az utcán és bocsánatot kért.-mondtam és egy szomorú mosolyt varázsoltam az arcomra, miközben megérkezett a kávénk. Belekortyoltam és vártam Brad reakcióját.
-Nagyon sajnálom Liz! Te egy igazán gyönyörű lány vagy. Nem is értem a fiúkat, miért nem másznak rád amint meglátnak.-mondta a fejét csóválva, de a szemében vad csillogást fedeztem fel, ami megijesztett.
-Mert látják a külsőmön az anyagi helyzetem!- mondtam és felálltam, jelezve, hogy indulnék.
-Várj elviszlek!-kapta el a karomat.
-Rendben köszönöm!-mondtam, mert igazán nem szeretek sötétben buszozni. Kifizette a kávékat és beültünk a kocsiban. Kicsit el gondolkodtam azokon amiket mondott. Miért kellenék pont én a fiúknak? Én, aki szegény és félénk vagyok. Mikor ezeken gondolkoztam, észrevettem, hogy nem arra megyünk amerre lakom.
-Én nem erre lakom!-mondtam és reméltem, hogy csak eltévesztette.
-De én igen!-mosolygott kajánul.
-De én haza akarok menni!-mondtam idegesen és már könnybe is lábadt a szemem.
-Sajnálom szivi, de te most velem jössz!-mondta nevetve.
-Jó ha nem állsz meg kiugrok!-ordítottam el magam és a "kilincshez" nyúltam amikor kattant a zár, jelezve, hogy bezárták a kocsiajtót.
-Bunkó!-orítottam.-Azonnal engedj el!-kiabáltam.
-Sajnááálooom!-mondta mintha tényleg szomorú lenne és tovább vezetett, majd lekanyarodott és megálltunk. Mosolyogva kiszállt az autóból és az én ajtómhoz sietett. Hiába ütöttem és sikítoztam, nem eresztett. A kezében tartott és befogta a számat. A vonaglásom hangos nevetést váltott ki belőle.
Egy hatalmas hálószobában kötöttünk ki, amikor ledobott az ágyra és vadul csókolgatni kezdett, hiába ütöttem karmoltam. Túl gyenge voltam, de nem hagytam abba.
-Fejezd be!-pofozott fel. Az ütés helye erősen égett, én pedig sírni kezdtem.
Letépte rólam a felsőmet és vadul harapdálni kezdte a hasam, néhol a vérem is kibuggyant, amikor rúgtam egyet. Ő hátrált egy kicsit, majd felnevetett és elkapott mikor futni kezdtem.
-Nem mész te sehova. Egy jó tanács, ha nem ellenkezel annyira nem fog fájni!-mondta kajánul és visszadobott az ágyra.
Letépte a melltartómat és a nadrágomat is. Már nem tudtam ellenkezni. Nem volt erőm.
Mikor letépte a bugyimat összerezzentem. Levetkőzött és a fejem az ágaskodó férfiasságához nyomta. Becsuktam a szemem és megtettem, amit nyögésekkel jutalmazott. A hajamnál fogva rántott vissza az ágyra és vadul szétnyitotta a lábaimat. Nem volt előjáték, nem figyelt oda arra, hogy még szűz vagyok. Semmi érzelem, csak vad és durva bánásmód. Erősen belém hatolt mire felsikítottam, ez egy rémálom...
Miután kielégült, hozzám vágta a ruháimat és még egyszer felpofozott, de ezúttal erősebben. Összeestem és négykézláb sírva kimentem az ajtón, ülve felöltöztem ugynais felállni nem tudtam. Kikúsztam az utcára és elindultam ez egyik irányba. Az utcán nem volt senki így nem bámultak meg amiért kúszom. Mindenem fájt, utáltam őt! Sírtam és felerőlködtem magam egy padra, majd sírva lefeküdtem. Nem tudom, hol vagyok, de remélhetőleg reggelre tudok majd járni és találok egy buszmegállót!
Reggel mikor felébredtem már tudtam járni de csak sántítva. Azt hittem semmim nem fog jobban fájni, mint tegnap, de tévedtem. Minden egyes harapás és ütés fájt és rendesen meg is látszott. Fájt...nagyon! Ekkor megláttam egy buszmegállót és odarohantam. 10 perc múlva meg is érkezett a busz.Felszálltam és nem is kellett sok idő haza értem. Felmentem a lépcsőkön és akkor megláttam, hogy az ajtó tárva nyitva és fehér ruhás emberek rohangálnak ki-be.
-Mi történt?-rohantam oda sírva.
-Lizzie?-kérdezte egy orvosnak kinéző férfi.
-Igen!-mondtam türelmetlenül és előtört belőlem a zokogás.
-Sajnálom és őszinte részvétem! Az édesanyjának tegnap megállt a szíve.-mondta és sajnálkozóan nézett rám, én pedig sírva rogytam a földre. Nem...nem lehet igaz. Ő volt a mindenem, a barátom, az anyukám, a testőröm. Mit kezdek én nélküle?
-Hol van?-kérdeztem szipogva.
-Most vitte el a hullaszállító!-mondta az orvos, mire még jobban kitört belőlem a sírás. Nem, nem lehet!
Nem tudtam mit tegyek de az orvos megragadott és levitt az emeletről beültetett egy kocsiba, és elvitt a hullaszállító után.
-Köszönöm!-nyögtem ki. Csak egy mosoly volt a válasza.
Megálltunk és bevezetett egy épületbe, majd egy szobába. Egy fehér lepedővel volt letakarva. Lefagytam. Egyedül voltam a szobában, vele!
Lehatottam a fejéről a lepedőt és megsimítottam a hideg és fakó arcát.
-Szeretlek anyu!-mondtam és megpusziltam, mikor belépett az orvos.
-Sajnálom de mennünk kell!-mondta de én nem indultam.
-Jöjjön!-fogta meg a karom és kihúzott a szobából és hazavitt.
Bementem és leültem a kanapéra. Csak bámultam magam elé órákon keresztül. Mikor olyat tettem amit még sohasem. Felálltam és elindultam, egy.....egy...szórakozóhelyre. Muszáj volt, hogy igyak. Mindenki azt mondja, hogy aki iszik az felejt. Én most felejteni akarok, de nagyon!
Sokan megbámultak, gondolom a ruhám és a sebeim miatt, utána pedig csak ittam...ittam...és ittam!
Mikor már nagyon rossz állapotban voltam elindultam, tényleg elfelejtettem minden rosszat amit az elmúlt két napban átéltem. Ekkor összeestem...kúszva elindultam a tőlem nem messze levő ház kerítése felé, aminek egy csengő volt az oldalán. Próbáltam feltápászkodni, hogy megnyomjam, de már késő volt. Elvesztettem az eszméletem...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)