~6. fejezet

Úgy érzem, hogy nincs értelme élnem. Egymás után kétszer megtörténik velem ugyanaz. Igaz, most még nem kell a legrosszabbra gondolni. De nagy rá az esély...
Mit csinálnék én nélküle?? Igaz, hogy nem ismerem sok ideje, de ő állt jelenleg hozzám a legközelebb.
 A kórterem előtt ültem Harryvel és Louis-al az oldalamon. Lou-t sajnálom a legjobban. Amióta itt vagyunk, csak sírni és idegeskedni láttam. Ha valaki hozzászól ordítva válaszol...
-Jól vagy?-kérdezte Harry suttogva és megfogta a kezem.
-Nem.-mondtam olyan halkan, hogy még én is alig hallottam.
"Eleanor!-ordított teljes tüdejéből Louis, miután a lövöldözők elhajtottak. A földre rogyott és átölelte vérző barátnőjét. Gyomrom lőtték...életemben nem láttam még ennyi vért. El csak annyit mondott, hogy 'szeretlek' és elveszítette az eszméletét. Harry már a mentőkét hívta, Zayn pedig a rendőröket."
 Az orvos kilépett a teremből, Louis egyből felpattant és idegesen az orvos felé fordult.
-Mi van vele?-kérdezte.
-Jelenleg kómában van. Az életét megmentettük, a gyomra rendben van, igaz rengeteg vért veszített. De nem ez volt ez egyetlen probléma. A fejében rengeteg üvegszilánkot találtunk, amik nagyon sok ideget megsebeztek. Plusz még egy agyrázkódást is szenvedett. Ezért van kómában.-mondta az orvos. Louis már konkrétan bömbölt.Én sem tudtam visszatartani, de már Harry sem. A többiekről annyit, tudok, hogy Zayn és Liam a rendőrségen. Mi lehet Niall-el?
-Bemehetek?-kérdezte Lou és az ajzó felé bökött. Az orvos csak bólintott mire, Louis bement.
-Harry!-mondtam ki a nevét, de annyira remegek, hogy nem is ismertem fel a saját hangomat.
-Niall?-kérdeztem félve.
-Elvitték...-mondta idegesen, az erek megfeszültek a nyakán.
-Kik?-kérdeztem.
-A büdös parasztok, akik lelőtték El-t. Minket akartak nem őt!! Rohadna meg az összes. Ha valami történik El-el én megölöm magam!!-mondta és elment a folyosón, közben felrúgott egy kukát.
Egyedül maradtam. Nem akartam hazamenni. Tudtam, hogy El-re vigyáz Lou, de mégsem volt erőm. Otthon amúgy is furcsa dolgok történnek mostanában a szobámban. Ki vagyok borulva. Olyan jóban lettünk Eleanorral.... Egy fiatal lány odajött, leült mellém és a kezembe adott egy újságot.
-Tessék, hogy ne unatkozz!-mondta, majd elment. Meg se tudtam köszönni.
Elkezdtem lapozgatni, aztán nagyon meglepődtem..megláttam benne magamat és El-t vásárlás közben, elkezdtek potyogni a könnyeim. Megint.....


*másnap reggel 10 óra*

Elenaor még mindig nem ad semmi életjelet. A gépek tartják életben. Harry azóta nem került elő, nagyon aggódom érte, Niall-t keresik a rendőrök, Louis depressziós, Zayn pedig magán nyomozósdit játszik.
 Én mikor már negyedszerre ébresztettek fel a nővérek a folyosóm, hazajöttem. Azóta itthon ülök és gondolkodom. Végre találtam "barátokat", igaz nem sok ideje ismerem őket. Harry-t hiába hívom, a telefonja ki van kapcsolva. Már rengeteg üzenetet hagytam neki, de arra sincs semmi reakció. Zayn semmit nem talált, próbál belekapcsolódni a rendőrök munkájába. Csak azt remélem, hogy nem hátráltatja őket. 
Lou-t viszont nagyon féltem. Senkihez nem beszél, csak Eleanor-hoz. Mit csinálhatnak azok az emberek Niall-el?! Az édes, sosem étvágytalan ír manóval, akit imád az egész világ. Mit tett Ő, amivel ezt érdemelte ki?!
 Anyukám is eszembe jutott. Ő sem érdemelte meg a halálát. A legjobb ember volt a világon. Képes volt egyedül felnevelni és elviselni, hogy nem tud mindent megadni nekem, az egyetlen kislányának. Én ezért cserébe mindig, mindenben segítettem neki és kitűnő tanuló voltam. Minden nap láttam a szemében, hogy büszke rám, amitől könny fátyolos lett a szemem. Az egyetlen barátom volt és elment. Örökre elment...
 Most pedig kaptam 6 barátot, akikben megbíztam és kezdtem megszeretni őket, erre ez történik. Az élet kegyetlen velem. Sosem értettem, hogy a bűnöző emberek sosem halnak meg idő előtt és sosem szenvednek. Akik pedig barátságosak és tisztességesek azokat baj éri, szenvednek vagy elhunynak.
Ebből a gondolatomból kizökkentett a telefonom pittyegése. gyorsan feloldottam és megnyitottam, a rövid üzenetet amit Harrytől kaptam.
"Ne aggódj miattam, nem sokára találkozunk.XX Harry"- csak ennyi volt amit mondani akart nekem. Nem számít én annak is örülök, hogy írt nekem és gondolt rám. Vagy csak azért írt mert minimum 60 nem fogadottja és 30 üzenete lehet. Fáradt tekintettel szugeráltam a telefonom, hátha megcsörren. Nem tudok itt tétlenül ülni. Úgy döntöttem bemegyek Zayn-hez a rendőrségre és megnézem, mennyire gáz a helyzet. Mikor elkezdtem öltözni és becsuktam a szekrényajtót, belenéztem a rajta lévő tükörbe. Hirtelen a szekrényajtó kivágódott, erős szelet képezve a szobában, amire én hátra estem. Az ágyon ülve figyeltem a nyitott szekrényajtót. Levert a víz és a szívem a torkomban dobogott, másodpercenként 300-at. Legalábbis így éreztem. A lámpa hirtelen villogni kezdett, valaki a nevemet suttogta. A hangot nem tudtam felismeri, inkább olyan volt mintha a szél fújna.
-Ki vagy? Mit akarsz tőlem?-kiabáltam és a villogó lámpát néztem. Mikor ezt kimondtam a lámpa újra folyamatosan égett és szépen, lassan becsukódott a szekrényajtó. Még mindig nagyon féltem és a kezemben lévő telefon ismét kiadta az SMS-t jelző hangot. Privát számról érkezett az üzenet. "ne félj"- csak ennyi. Uram isten... 
Gyorsan kimentem a szobámból, fel a földszintre, majd miután bezártam a bejárati ajtót, a rendőrség felé vettem az irányt. Bementem és megkérdeztem az információs pultban lévő fiatal férfit, hogy hol találom Zayn-t. Eligazított, majd mikor egy ablakon keresztül megláttam, rögtön bekopogtam abba a szobába. Egy középkorú egyenruhás férfi nyitotta ki. Zayn ott állt mögötte és amikor meglátott rögtön karjai közé font.
-Hogy vagy?-suttogta a fülembe.
-Voltam már jobban is.-sóhajtottam, majd mikor elengedett bementünk az említett szobába. Zayn és én leültünk a kanapéra, a férfi pedig az író asztala mögötti székre.
-Na szóval ott tartottunk...-kezdett bele a férfi, de nem tudta folytatni, mert valami történt az előtte lévő számítógépen. 
-Zayn.-mondta, mi pedig egymásra néztünk és odamentünk az asztal mögé. Egy email-t nézett ami ismeretlen címről érkezett és a tárgy az volt, hogy Niall váltságdíja. A rendőr rákattintott az üzenetben csatolt fájlra. Egy videó volt benne. Fekete fal volt a háttér, előtte Niall ült egy szélen lekötözve a kezei és a szeme. 
-Üdv!-kezdte de a hangja elcsuklott. Mély levegőt vett és folytatta.-Az ember rablók azt üzenik, hogy ma estig az Age park legnagyobb tölgyfája melletti kukájába egy barna zsákban 5 millió fontot kérnek készpénzben. Ha a pénzt éjfélkor ott találják elengednek. Kérlek segítsetek!-mondta Niall és ekkor véget ért a videó. 5 millió font és délután 2 óra van. 
-Ez most komoly?-kérdeztem meghökkenve és magam elé meredtem.
-Halálosan!-mondta Zayn rettentő komoly arccal.
A rendőr telefonálni, kezdett, hogy próbálják, meg lenyomozni az IP címet amiről a videót küldték. ha megtalálják, akkor meg tudjuk menteni Niall-t fizetés nélkül. Uram isten! 5 millió font. Ennyi pénzből többb ezer család megélhetne ha szétosztanánk. Mire kell ez nekik?
Zayn is telefonálgatott, de nem tudtam kivenni a szavaiból kivel beszél. Csak mondta, mondta és mondta.
Egy fél óra múlva a legnagyobb meglepetésemre Harry lépett be a szobába, ahol mi voltunk. Egy barna zsák volt a kezében teljesen megtömve. A tekintetünk összetalálkozott. Nagyon örültem, hogy tényleg semmi baja nincs. 
-Meg van?-kérdezte Zayn, mire Harry egy aprót bólintott. felém közeledett, én pedig felálltam és a karjaiba omlottam. Mélyen magamra szívtam illatát, ő pedig belepuszilt a hajamba.
-Semmi baj!-suttogta.